A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
36 Bako nyi t riasz-la m el lib ranch i a ták. azonban, a mint a később Bécsbe érkezett példányokon láttam, ennek könnyedén bordázott byssus-füle van — a byssus-rész hiányzik az illető ábrán —; ezért szorosan csatlakozik a P. cfr. auristriatus MÜNST. alakhoz, a mely az Abhandl. XVIII. köt., 165. oldalán, a XIX. tábla 23—26. ábráin van közölve, vagy a PHILIPPI idézett műve 108. oldalán leírt Pseudamussium csoporthoz. Termőhelyei: Veszprém, Craspedodon Hornigii-taxtaXxxva ú. n. Conchodonosmárga, a melyből kikerült lenyomat az V. táblán 13. alatt van ábrázolva; a Sintérdomb, világos dolomitjának példányát az V. tábla 14. ábrája mutatja; Szalay-domb, ennek példánya, a melyet a 12. ábra tár elénk, füleinek hiánya miatt fajilag biztosan meg nem határozható. Pecten aff. Saccoi PAR. Abhandl. der geol. R.-Anst. XVIII. köt., 167. old., XIX. tábla, 22. ábra. Számos bal teknő úgy nagyságukra, búbjuk hegyes alakjára, a csökevényes hoszszanti bordázására, miként minden más jegyére nézve annyira hasonlít az ezen néven leírt seelandalpe-i fajhoz, hogy minden további nélkül fajilag azonosítható ezzel. Az alak semmiesetre sem tartozhatik a P. praemissus-\\oz, mint ellenteknő, mert búbja sokkal hegyesebb és záró-pereme teljesen egyenes. PARONA a fajának jobb teknőjét ábrázolja (11. ábrán), a melynek hasonlóképen egészen egyenes zárópereme van. Alakunknak a lombardiai alakkal való rokonságánál — a teljes faji azonosságot nem állapíthatom meg — ez mindenesetre igen fontos. A magyar példányok általában kőmagvak, a seelandalpei héjas példányon kézi nagyító alatt igen finom sugaras bordázottságot ismerhetünk föl; a koncentrikus vonalozottság különösen a mellső fülön világosan látbatóan kifejlett. A mellső fül kissé nagyobb, mint az észrevehetőleg elferdült hátulsó és igen gyenge kiszegélyezése van. Érdemes megemlíteni, hogy ennek a typusnak pectinesei az alpesi Triaszban úgy vízszintesen, mint függőlegesen igen elterjedtek. Azonban nincsenek leírva. Termőhelye: Veszprém, Jeruzsálemhegy. Pecten subdivisus nov. spec. V. tábla, 15., 16., 17., (12?). ábrák. Mintegy kilencz egyes teknő van előttem, a melyek legnagyobbrészt baloldaliak; csak egy jobb teknő van talán közöttük. Magasságuk és hosszaságuk közel egyforma, boltozatuk lapos, héjuk alig észrevehetően ferde, füleik igen nagyok, a mellső kissé nagyobb, mint a hátulsó, záró-peremük egyenes. A záró-peremek hosszában mindkét oldalt feltűnő, széles, azonban lapos radialis bemélyedés húzódik, a mely mindkét oldali szakaszt elválasztja a fődomborodástól és itt-ott a szélkörvonalat kissé kiöblözi. Az oldali szakaszok erősen előredomborobnak. A héj felülete ezáltal, - eltekintve a fülektől —, egy széles középső- és két keskeny oldali részre oszlik. A barázdálódásoknak, a melyek ezeket az oldali részeket elválasztják, a teknő belsejében, a miként a kőmag mutatatja, lapos radiális kiemelkedés felel meg, a mely csak a vége felé emelkedik ki erősebben, néhány mm.-re a peremtől; rövid duzzanatot képez, és itt a kőmagvon észrevehető benyomatot hagy hátra.
