A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
30 Bakonyi triasz-la mellibra nchiat äk. h rétegeiből néhány bekérgezett teknő, a Pribék-kertből pedig összenyomott példányok kerültek napfényre. F ü g g e 1 é k . Bátorkodom az összes Gervilleidk leírásának kiegészítéséül a IV. tábla 26. ábráján lerajzolt különös alakra utalni, a melynek helyzetéről mindmáig homályban vagyok, minthogy ezen az alakon sem a Gervilleia, sem az Avicula zárának jellegét föl nem ismerhettem. Meglehet talán, hogy csak a föntebb leírt Gervilleia ensis-nek valamiféle abnormitása. Termőhelye: az I. profil mellett levő kőfejtő, Veszprémben. Pecten (Chlamys?) Desiderii nov. spec. VI. tábla, 12., 13. ábrák. Az első pillanatra ezt a fajt a Pecten tubulifer MÜNST. feltűnő alakjának hinnők. A pontosabb vizsgálódás azonban csakhamar arról győz meg, hogy ez finomabb díszítésével állandóan különbözik fajunktól. Míg ugyanis a Pecten tubulifer erősebb bordáit, ezeknek közti tereivel együtt igen finom hosszanti bordázottsága egyenletesen vonja át, a mely a finomabb koncentrikus vonalozottsággal szemben némileg visszalép; addig a veszprémi fajon ez a finomabb radiális-díszítés teljesen hiányzik és a koncentrikus díszítés annyira fölülmúlja, hogy a bordák finoman bütykösek, illetőleg mind a két részről szemcsések vagy fűrészesek lesznek és a bordaközti terek ennek megfelelőleg harántul szakaszosan különülnek el. Maguk a bordák is tömöttebben állanak, mint a Pecten iubulifer-en. A jobb teknő egészen lapos, észrevehetőleg ferde, a 12. ábra igen kevéssé van ferdén rajzolva, helyesebb a 13. ábra; a fülek erősen koncentrikusan duzzadtak, mint maga a héj felülete is, különösen a hátulsó fül ; a byssus-fül erős, lekerekített kivágást mutat, a záró-peremet koncentrikus díszítéssel egész sorozat dudor födi. A bordák száma a 12. ábrabeli darab szélén 5 mm. közre mintegy 10. A bal teknő, ép úgy, mint a Pecten tubulifer-en, eddigelé ritkább, mint a jobb teknő; és erősebben domborodott, mint a jobb teknő. Egy nagy veszprémi példánynak, a mely 30 mm. magas és 26 mm. hosszú, igen szépen megmaradt felülete van, sajnos azonban, hogy fülei hiányzanak; bordái kissé távolabb állanak egymástól, mint az ábrázolt jobb teknőn, kissé különböző erősségűek s a hol két erősebb borda távolabb áll egymástól, ott gyakran gyengébb borda is közbeékelődik ; a finomabb koncentrikus díszítés, tömött s kissé duzzanatos növekedési vonalakból áll, s igen jól fejlett, míg a Pecten tubulifer finom sugaras díszítésének ezen a fajon nyoma sincs. A bordák csöves feltüremlése azokon a helyeken, a hol a koncentrikus duzzanatok átkelnek, a mely feltüremlésnek a P. tubulifer nevét köszöni, a magyar fajon hiányozni látszik; bordáik a duzzanatokon átfutnak és ezeknek leesésénél legföljebb pikkelyesen fölleveledzenek. Ez azokra a darabokra áll, a melyeken a koncentrikus duzzanatok feltűnő erősen vannak kifejlődve, és magasak, miként a 13. ábrán látható kis bal teknőn, a melynek fülei megvannak, azonban sokkal erősebben kiduzzadottak, mint ezt a rajz mutatja. A bordák csöves kitágulása azonban a P. tubulifer-en sem állandó, a miért az utóbb nevezett különbségnek valami nagyobb értéket nem szabad tulajdonítanuk (Abhandl. XVIII., 158. oldal). Hogy a magyar faj mikép viszonylik a Pecten decoratus KLIPST. fajhoz, azt KLIPSTEIN hiányos leírása miatt nem dönthetjük el, lehet-
