A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
Bakonyi triász- lam ellibranchia ták. 25 szárnya mélyen ki van vágva, a miként ez a délalpesi Avicula Frechii m. triaszfajon (Abhandl. d. geol. R.-Anst. XVIII. köt., VIII. tábla, 12. ábra), vagy az Avicula hirundo LINN , élő fajon látható. Az Avicula Hof mamii, a melynek megmaradása épen nem kedvező, feltűnő körvonalával könnyen megkülönböztethető a többi veszprémi avicula-fajtól. Bal teknője tetemesebben domborodott, mint a jobb teknoje, a mely valóban lapos, búbja eró'sebb és vonalozottsága erősebben fejlett. A miként a 9. ábrabeli bal teknő mutatja, ez a veszprémi faj tetemes nagyságú. Ha a jeruzsálemhegyi összenyomott példány is ide tartozik, úgy ez a faj 55 mm. magasságot és 60 mm. zárhosszaságot ér el. A triasz-fajok közül egyikkel sem téveszthetjük össze. Ezt az új fajt a magyar királyi földtani intézet volt főgeologusa, boldogult HOFMANN KÁROLY dr. emlékének ajánlom, nagy érdemei elismeréséül. Termőhelye: a Pribék-kert Veszprémben. A fönnebb említett nagy példány, a mely kétséges, hogy ehhez a fajhoz tartozik-e, a Jeruzsálemhegyről való. Megjegyzés: Függelékül az Avicula Hof mamii m. és Avicula Bittneri WÖHRM. fajokhoz a IV. tábla 10. ábrájabeli alakot kell gondolnunk, a mely a két nevezett fajhoz nagyon hasonlít, de azzal tér el, hogy záróperemének hosszú hegye van, a mi a nevezett fajokon nem látszik előjönni. Minthogy fiatal aviculidákon a záróperem ilyetén meghosszabbodása gyakran előfordul, lehetséges talán, hogy ez a darab a 9. ábrabeli nagy alaknak esetleg fiatal példánya. Ez a darab, a mely jobb teknő, vápája felől kiszabadítva, a veszprém—-jutási vasútvonal I. profiljából származik és a bécsi császári Plofmuseum gyűjteményében található meg. Halobia rugósa GÜMB. Néhány töredék, a mely biztosan ezzel a fajjal azonosítható. Domborodott, bordátlan búbrészlete és a kifelé következő lapos héjrészlete elsimuló hullámos bordáival ezt az alakot kétségtelenül fölismertetik. Termőhelyei: Veszprém, Pribék-kert, sárgás, meglehetős szilárd, vastagpados meszes márgában; Alsó-erdő, IX. profil f rétege, ez nyilvánvalóan az a termőhely és ugyanaz a réteg, a melyből DIENER K. dr. tanár a Déli-Bakony triasz-cephalopodáiról szóló művében, a 17. lapon, a Carnites floridus WULF , speciest említi, a mely a Halobia rugósa-1 tudvalevőleg az északalpesi Reingraben paláiban (a Lunzi rétegek alsó szintje) és a délalpesi Carditarétegek úgynevezett Bleibergi-paláiban, mindenütt kiséri. Ezek az alsó-erdői példányok többnyire rosszul megmaradt töredékek. Igen gyakori ugyanezekben a rétegekben egy kis Bosidonomya-szerü bivalva, a melyről azonban azt is alig lehet megmondani, hogy fiatal Halobia, vagy pedig önálló faj-e ? Megjegyzés: Fosidonomya-szerű bivalvák Veszprém vidékéről egész sorozat más termőhelyről is ismeretesek. Ezek azonban csak a triász-posidonomyák monografikus átdolgozása után lesznek majd meghatározhatók. Itt mindössze a termőhelyek fölsorolására szorítkozom: Veszprém, Rozmaring-utcza, világosszürke márgában, ez a kis alak rendkívül finom bordáival talán a Halobia rugósa rokonságából való; a veszprémi Buhim-völgy, szürke márgában; Várhegy, igen sárga, puha márgában; Cserestető, Mencshely mellett, kemény, világosbarna mészkőben ; Veszprémi Szalay-domb, kemény sárgás mészkőben; Vámos, Fajszi-út, hasonló
