A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
19 Bakonyi triasz-la mellibra nchiat äk. képen ezt mondhatom a Mytilus opisoides Buv.-ról. A régibb lerakodásokban is találhatók távoli rokonságban levő formák, így pl. a Modiola goniophora BEUSH., XVII. tábla, 1. ábra, Lamellibr. d. rhein. Devons; Abhandl. d. k. preuss. geol. Landesanstalt Neue Folge 17. füzet, Berlin, 1895. Termőhelyei: Jeruzsálemhegy, innét való a VII. tábla, 16. ábráján lerajzolt példány ; a XI. profil g rétegei, a honnét a VII. tábla 18., 19. ábráinak példányai származnak; a Lánczi-domb példányait pedig a VII. tábla 15., 17. ábrái mutatják. Modiola aff. Raiblianae BITIN. VII. tábla, 26., 27. ábrák. Abhandl. d. geol. R.-Anst. XVIII. köt., 48. old., V. tábla, 21., 22. ábrák. Igen nehéz dolog, a triasznak ezen egyik legindifferensebb modiola-faját határozott specieshez sorozni, mielőtt ezeknek az alakoknak a helyét monografikus feldolgozás ki nem jelöli, a mi, ezek közül egyáltalában specifice állandónak bizonyulhat. Ezért csupán arra a megjegyzésre szorítkozom, hogy Veszprém egyes modiolái a föltételesen M. Raibliana néven jelölt raibli formához közel állanak s ettől csak annyiban különböznek, hogy mindenesetre valamivel szélesebbek. Termőhelyei: kőfejtő a veszprém—jutási vasút I. profilja mellett, a hol KITTL custos ur a két lerajzolt példányt gyűjtötte, ezek a bécsi császári Hofmuseumban vannak. Ugyaninnét való a II. tábla 14. ábráján lerajzolt kőzet darab is Mysidioptera Gremblichii-xe\, a melyen a mysidioptera mellett egy modiolának bal-teknője is van, ennek búbja azonban nincs egészen kiszabadítva. Ezeknek vagy más hasonló indifferens modiola-formáknak egyéb termőhelyei még a következők: a veszprém — jutási vasútvonal IV. profilja mellett levő kőfejtő ; Vámos, a honnét tetemesen nagy forma két teknője került ki, s ez a forma valószínűleg azonos a felsőausztriai Windischgarsten Opponitzi mészkövének egyik alakjával (a Verhandl. d. geol. R.-A. 1884., 84. oldalán mint Mytilus spec.), s épugy mint annak is, finom díszítése van, a mely a búbtól sugárzik ki s finom, hajlott vonalakból áll. A Windiscbgarstennél ugyanabban a kőzetben előforduló Avicula aff. caudata STOPP , kétségkívül nem más, mint az Avicula Bittneri, a melyet azóta WÖHRMANN az északtiroli Carditarétegekből írt le, s a mely Veszprémben is megvan, a miként ezt kimutathattam. Igen kívánatos volna Vámosról ebből a modiola fajból teljesen jó állapotban levő példányokat összehasonlítani. Lithophagus (?) iriadictis nov. spec. VIII. tábla, 7—10. ábrák. Ezt a fajt Lithophagus néven vezetem be az irodalomba, minthogy ez a Kösseni rétegek ismert Lithophagus faba WINKL , nevű faja igen közeli rokonának látszik, a nélkül, hogy ennek a nemi jelzésnek helyességéhez hozzá szólnék. Mérsékelten domborodott forma zömök kőrajzzal, előre fekvő, tág búbbal, a mely csak igen kevéssé van becsavarodva; héja sima, s csak a pereme felé mutat szabálytalan növekedési vonalokat. A búb előtt a héj kissé bemélyedett, azonban lunula nélkül, a búbok mögött a paizska sem kifejezett. Zára teljesen fogatlan, a miként 2*
