A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
17 Bakonyi triasz-la mellibra nchiat äk. fajával hasonlítható össze, a mely egyébként szintén csak a sct.-cassiani N. strigilata vagy N. subtrigona egyik utódául tekinthető. Mindkét ábra a veszprémi darabokszélső alakjait ábrázolja; vannak azonban olyan példányok is, amelyek ezeket áthidalják, amint egyéb termőhelyeken is, ezek az alakok együttesen szoktak előfordulni. Termőhelyei: a XI. profil g rétegei, a honnan az ábrázolt példány származik ; Jeruzsálemhegy, magános példányok a N. strigilata darabjai között Nucula cfr. ex pans a WISSM. A sct.-cassiani, puffadt kicsiny nucnlákat is képviseli néhány példány, a melyek bízvást csatlakozhatnak azokhoz, ha teljesen nem azonosak is; előfordulásuk szórványos. A veszprémi uuculidae-('Aunán3.k, bármennyire emlékeztet is a sct.cassiani faunára, meg van az a különössége, a mely arra látszik utalni, hogy vagy a faciesben, vagy a korban kissé különböző képződéssel van dolgunk. így tulajdonképen jóformán egyetlen veszprémi alakot sem azonosíthatok teljesen, specifice, a cassiáni fajokkal; azonban arra, hogy specifikus különbségeket észrevehetnék, a veszprémi anyag nem elég. Termőhelyei: a Pribék-kert Veszprémben, a temető möge Balaton-Füreden, mindkét helyütt szórványosan. Macrodon juttensis PICHL. VIII. tábla, 12. ábra. Abhandl. d. geol. R.-Anst. XVIII. köt., 120. old., XV. tábla, 13—15. ábrák. Ez a két-teknős példány határozottan egyezik az északalpesi cardita-rétegekben igen elterjedt fajjal, a melyet különösen a gerincz mögött levő mély radiálisbarázda jellemez, a mely barázda különösen a jobbteknőn tűnik fel. Minden más tekintetben is egyezik a magyar alak az északalpesivel. Termőhelye : Jeruzsálemhegy, a honnan a 12. ábrán lerajzolt példány való. Néhány más macrodon-féle jeruzsálemhegyi teknő, silány állapota miatt nem határozható meg. Ezek arra utalnak, hogy az arcaceák a veszprémi faunában nem oly ritkák, mint ezt ma az előttem fekvő anyagból következtethetném. Hoferia exstil nov. spec. VII. tábla, 34. ábra. Ez a kicsiny díszes faj, a melyből eddigelé csupán egyetlen bal teknő van, Tirolon kívül a Hoferia m. nemnek az első képviselője, (Abhandl. d. geol. R.-Anst XVIII. köt., 123. old.). A kicsiny héjnak viszonylag gyengén fejlődött mellső szárnya van, a melyet majdnem bordaszerű élű könnyed esés és a mellső perem visszahajlása választ el a héj domborulatától. A héj hátulsó udvara kissé lelapított a nélkül azonban, hogy elül tulajdonképeni diagonalis gerincz határolná. A hátulsó-, és az alsószél határán a héj körvonala csaknem szögletesen előreugrik. A héj felületét számos, igen finom, egyenletesen fejlett növekedési-vonal födi, a melyek közeiben még sokkal finomabb sugaras bordácskák nyomai láthatók. A pánt areája A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. k. 1. r. 2
