A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
10 Bakonyi triasz-la mellibra nchiat äk. pedig az összehasonlításba nem vonható, mert ezen a fogaknak a záró-lemezhez való haránt állása még szélsőlegesebb fokban fejlett, mint magán a megaloduson (TAUSCH : Über Conchodus etc., Abhandl. der geolog. R.-Anst. XVII. kötet, 1892). Majdnem ugyanez áll a Pachymegalodon GÜMB. nemre is ( TAUSCH : Fauna der «grauen Kalke» Südtirols, Abh. d. g. R.-A. XV. kötet, 2. füzet, 1890) és a Protodiceras-nemve is, a mit BÖHM G. a liaszkorú Megalodon pumilus GÜMB. fajra alapított. Hasonlóbbnak tűnik fel futólagos szemlélődésnél némely Diceras zárszerkezete, különösen azoké, a melyek balra csavarodottak (BAYLE E.: Observ. sur quelques espéces du genre Diceras, XX. tábla), azonban a pontosabb összehasonlítás alapos különbségeket mutat. Ugyanez áll az Isocardiá-xal való összehasonlításra is. Egy nem marad még csak hátra: a Physocardia WÖHRM. 1 (1893, Jahrb. d. g. R.-Anst. XLIII. köt., 671. old., XIII. tábla, 5. ábra), különösen a Craspedodon Hornigii fönnebb említett fiatal formájával való összehasonlításra. A Physocardia Ogilviae bal teknőjének fogképződése WÖHRMANN 5 b. ábráján meglehetős pontosan megegyezik az én I. táblám 4. ábrájával, a jobb teknőn már kevésbbé egyezik ( WÖHRMANN 5 c. ábráján); a 672. oldalon való leírás azonban formám 4. ábrájára meglehetősen ráillik. A Physocardia Ogilviae WÖHRM. valóban rokon formának látszik, a mely sejtésemben WÖHRMANN-nak az a megjegyzése is megerősít, hogy a megalodusokhoz számított triasz-bivalvák egész sorozata valószínűleg az ő új neméhez tartozik. — A 3., 4. ábrákon lerajzolt veszprémi példányokkal azonban a Physocardia Ogilviae már azért sem lehet azonos, minthogy ennek a fajnak a búbtól hátrafelé húzódó barázdáltsága teljesen hiányzik. Annyi azonban bizonyos, hogy a Craspedodon Hornigii fiatal példányainak zára a déltiroli Physocardia Ogilviae WÖHRM. zárához rendkívül hasonlít. Ebben azonban nem az Isocardia zárát, hanem csak egy megalodontida zárát ismerhetem fel. A miként már említém, a Picerocardium STOPPANI valószínűleg a legközelebb álló nem (Paléont. lomb. 3. ser. Couches a Avicula contorta en Lombardié, 45. tábla), s föltéve, hoga a Picerocardium zárának rokonsága kiderül, lehetséges, hogy az itt leírt új nem a geologiailag fiatalabb dicerocardiumok ősformájául tekinthető. Gondoljunk különben nemi helyzetéről azt, a mit akarunk, de a veszprémi forma mindenesetre új és eddig le nem írt faj képviselője. Ennek gyakorisága a Bakonyban annál érdekesebb, minthogy ilyen formák az alpesi triászból is, és pedig teljesen vagy megközelítőleg azonos stratigrafiai szintből, régóta hevernek gyűjteményeinkben és csupán hiányos megmaradásuk miatt nem vettük ezeket figyelembe. Nevezetes, hogy SANDBERGER F. a N. J. f. Min. 1866. kötetében, a 42., 43. lapokon megjegyzi, hogy a karinthiai Raiblról való Isocardia carinthiaca zára után ítélve valódi isocardia. És ha az Isocardia carinthiaca BOUÉ első ábrázolását a Mem. Soc. Géol. de France II. kötete, 1835., IV. táblája, 5. ábráján szemügyre veszszük, úgy azt találjuk, hogy ez az alak erős spirálisan csavarodott búbjával csak kissé hasonlít ahhoz a fajhoz, a melyet HAUER FERENCZ később leírt (Sitzber. d. k. Acad. d. Wiss. XXIV. kötet, 545. old., I. tábla, 4—6. ábrák), és e miatt föltétlenül Megalodon carinthiacus HAUER (nec BOUÉ spec.) néven kell nevezni. 2 1 W ÖHRMANN phy so car diája, különösen az 5 a. ábrán, sajnos, igen rosszul van ábrázolva, ez az ábra igen egyenlőtlen teknőjű íormát mutat. 2 GÜMBEL szerint különben a Meg. cariiithiacus H AUER éppenséggel nem megalodon (Sitzber. W. Acad. d. Wiss. XLV, 342. old.).
