A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból
122 tfj kagylók es brachiopodák a bakonyi triászból. A középső triászból fölnyúló myophoria különösen a Becco Mezzodi (az északi út bekanyarodásán) még 30—60 m.-rel magasabban fekvő horizontjában gyakori. Ugyanazon vagy valamivel magasabb szinthez kell tartoznia azon szép Megalodus Tofanae és Damesi fajoknak is, a miket HOERNES RUDOLF a «Travernanzer-völgy alsó dachsteini meszéből» leírt; a legmélyebb, különösen könnyen hozzáférhető horizontban (1) ezen jellemző alakokból eddigelé semmi sem lett ismeretessé. A Veszprém melletti Bakonyban is előfordulnak az 1 és 2 vezérkövületei, azaz a Megalodus triqueter panuonicus, Lóczyi, Laczkói és Böckhi (kisebb példányokban) a mélyebb, eddigelé tovább még nem tagolt jutas-aranyosi fődolomitban. Továbbá a mélyebb alpesi zónához számítandók a M. Hoernesi tip. és var. elongata bizonyosan, valamint a M. Stoppanii valószínűleg. 3. Megalodus Böckhi HOERN., 1 a mely a felső bakonyi fődolomit nagy alakjának felel meg, a M. triqueter acuminatus és M. cf. Guembeli alakokat a Nagy-Zinne csúcsán (3100 m.), azaz a dachsteini mész alja fölött 500 méterrel találtam. Ezenkívül a Bakony sokkal magasabb szintjeiben találhatók a: Lycodus hungaricus HOERN. R., valamint a Dicerocardium mediofasciatum n. sp. (Eplény, közel Zirczhez), a mely a D. Jani és eupalliatum fajokkal rokon alak (50. oldal). Míg a három alpesi zóna mellett meglehetős pontos a sztratigrafiai helyzet, azaz a magasságot a mész bázisa fölött megadhatjuk, a következő alakok ezért mint fiatalabbak jelezendők, minthogy a meglevő megalodonták és dicerocardium-ok tovább fejlődését mutatják; úgy az óriási nagyságban, mint a héjalak egyoldalú elkülönülésében ezek a legfiatalabb képviselők akmatikusan fejlődtek és részben az illető típusok kihalását mutatják; de csak a 4a és 4b igen magas sztratigrafiai helyzete biztos, míg a 4c pontosabb sztratigrafiai állása eddigelé közelebbről nincs megállapítva. 4a. Megalodus Mojsvári HOERN. és ampezzanus HOERN. a M. Damesi és Tofanae továbbfejlődései és sztratigrafiailag is a déli ampezzani hegyek (Sorapiss) magasabb dachsteini meszéhez tartoznak. 4b. Megalodus scutatus SCHAFH., a M. Tofanae törpe alakja épp úgy, mint a Lycodus praeliassicus n. sp. az északalpesi lemezesmészből, azaz a dachsteini mész és a rhaetiai emelet határ szintjéből származik. 4c. A Dicerocardium Curionii és Ragazzonii óriás alakjai a D. dolomiticum, D. Jani és D. himalayense var. protracta, ezek pedig a D. eupalliatum továbbfejlődését mutatják. 2 1 A Sct.-Cassian melletti Rue Blancon is található a M. Böckhi típus, M. Hoernesi mut. nov. elongata és M. complanatus GUEMB., úgy hogy ez a jó megmaradású fossziliákkal jellemzett előfordulás valószínűleg a 3. zónához számítandó. 2 A dicerocardium nyolcz alpesi alakját a következő lelethclyeken mutattam ki: Val Sabbia Martignano Sette Trient mellett 1. D. Ragazzonii S TOPP. -J- — 2. D. Curionii S TOPP -J- -F3. D. Jani S TOPP. -+- — — 4. D. himalayense var. nov. protracia — (var.) 5. D. dolomiticum L OK . sp. (Hemicardium prius) 4~ 6. 7. D. dolomiticum 2 var. nov. — — -j8. D. eupalliatum n. sp. (Croda Dallago és Travernanzes) . . . Federale Rue blanc Communi Ampezzo mell. Set. Cassian mell. + + +
