A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból

42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 197 M. gryphoides-hez hasonlónak látszott, az eredeti példánnyal való közvetlen össze­hasonlítást tanácsosnak tartom. AMMON főbányatanácsos úr oly szíves volt, hogy GÜMBEL eredeti példányát nekem megküldötte, s ennek vizsgálata azt eredményezte, hogy a lunulája teljesen megegyezik a Tofanae-xal. A GüMBEL-féle darab praeparácziója bizonyára egy tompa eszközzel akkép történt, hogy lapos lunula keletkezett. De egy kevés segítség a sötétszürke, a világos héjanyagtól lepattogzó dachsteini mészen, azt eredményezte, hogy a lunula fejlődésében teljes megegyezés van a M. Tofanae 5. tábla, 1. ábra­beli rajzával. A zárat, sajnos, nem lehetett praeparálni, de a M. gryphoides és Tofanae közeli összetartozandóságát az összes eredeti példányok vizsgálata után (az utóbbi fajra nézve is) bebizonyítottnak tartom. Minthogy a mellső oldalon levő barázda az egyik déltiroli példány (5. tábla, 1. ábra) kölönbségét a többi daraboktól tényleg föltételezi és minthogy ugyanaz az ismertető jegy az észak-alpesi darabokon is megvan, a varietás gyanánt való jelölés a legalkalmasabbnak látszott. E mellett a jól ismert HÖERNES-féle faj természetesen főalaknak tekintendő. GÜMBEL eredeti példánya a Kammerkahr hegység szürke «rhaetiai» dachsteini meszéből származik, Reit mellől Winkelből. Vájjon az egyes délalpesi darab magasabb szintből származik-e, azt többé aligha lehet megállapítani. Minthogy a Val Travernanzes valamennyi niegalodotitája a «raibli rétegek fölött nem igen magasan fekvő nivó» letöredezett tuskóiból származik, egy magányos darab esetleg a magasabb szinthez is számítható; épp úgy gondolhatnánk a var. gryphoides függélyes elterjedésére. Az északalpesi darab magasabb nivója mellett nemcsak a «rhaetiai» dach­steini mész szól, hanem a M. Mojsvári var. nov. iucisa-xal való teljes petrografiai megegyezés is. Az utóbbi alak, a mely a Tánnen-hegységből származik, nagyságára (18 m. magas) és a 8 cm. magas lunula enormális kifejlődésére nézve mindenesetre igen fiatal, egyoldalúan fejlett akmatikus alakot tár elénk. Megalodus cf. Tofanae var. gryphoides GUEMB. A Tata melletti Kálvária hegyről, a Vértesből származó középnagyságú héjas példány töredékei GÜMBEL eredeti példányával meglehetős jól megegyeznek. HOERNES RUDOLF is ráutalt egy M. gryphoides-\\ez közel álló alak előfordulására a Bakony­ban. Különösen az alacsony, azonban meglehetős mélyen bevágott lunula épp oly jellemző a M. gryphoides eredeti példányára, mint a magyar töredékekre. Másrészt az utóbbi héj-domborulata valamivel laposabb, mint a Kammerkahr hegységből származó GüMBEL-féle daraboké; teljes megegyezés azonban még sincs. Minden­esetre az alpesi rhaetiai emelet és fődolomit határáról egy második megalodus-ICy nak Magyarországban megfigyelt előfordulása igen fontos. A magyar dachsteini mész magas sztratigrafiai helyzete biztos, míg az alpesi fajok kormeghatározása inkább valószínűségi következtetésen alapult. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. kot. 1. rész. Pal. Kíigg. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom