A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból
42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 195 tanunk, hogy a kicsiny, ritka példányok kissé mélyebben fekszenek, mint a tömegesen fellépő óriás alakok. Eltekintve az ampezzoi előjöveteltől, a M. Damesi ritkának látszik. Csak egyszer találtam egy tökéletlenül megmaradt meglehetős nagy kőbelet, a melynek alakja a 1V1. Tofanae HOERN. hasonlóan megmaradt alakjával (2. táb., 1 b, \c ábrák) megegyezik. Minthogy a kagyló alsó része hiányzik, közelebbi meghatározása (? M. Tofanae vagy Damesi) nem igen lehetséges. A berlini múzeumban található darab »Sette Communi« lelethelye, sajnos kevés útbaigazítást ad. Ellenben annak a kimutatása lehetséges, hogy a M. pumilus (T/ otodiceras BÖHM ) zárszerkezetében a M. Tofanae-xa és a Damesi-ia visszavezethető. Az eltéréseket, a melyek különösen a mellső izom lapos kiterjedését illetik, HOERNES RUDOLF 133. ábra. Megalodus Damesi HOERNES. Kőbelek. Croda Dallago Cortina d'Ampezzo mellett. Alsó dachsteini dolomit. M mellső izombenyomat. a b 2/ x. Szerző gyűjtéséből. is (id. h. 20. old) találóan kiemelte, mig BÖHM G. egy »típusos diceras zárt« vél megismerni. A nélkül, hogy a diceras-szal való hasonlóságot, sőt a közvetlen leszármazás lehetségességét vitatni akarnók, legyen elég első sorban a M. pumilus és a M. Damesi viszonyára utalni. A M. pumilus bal teknőjében mindenesetre mindkét fog fönt egyesül, de különösen a fiatal M. Damesi bal teknőjében is világos konvergenczia vehető észre. A jobb teknőben hajlott főfog erősen meghosszabbodott, azonban — épp úgy mint az oldali fog — a M. Damesi hasonló képződményére vezethető vissza. Mindkét fog egyesülése a diceras bal teknőjében lényegesen tovább haladt előre, mint a M. pumilus-aw, úgy hogy ebben a tekintetben átmeneti képződményről, de nem típusos diceras zárról beszélhetünk. M. gryphoides GUEMBEL: Dachsteinbivalve, 372. old., 4. tábla, 1—3. ábra. — HOERNES: Megalodus, 17. old. M. Tofanae HOERN. ex parte, 33. old., 5. tábla, 1. ábra. HOERNES RUDOLF teljesen találóan megismerte és kiemelte, hogy az ő Meg. Tojanae-ydnak egy magányos, aberrans darabja, a mellső oldalán ott levő barázdájával nagyon hasonlít a M. gryphoides GÜMB. fajra, de lunulája a M. Tofanae-w mély, a M. gryphoides-en lapos és az utóbbi alak zára ismeretlen. Minthogy egy közelebbről meg nem határozható magyar megalodus HOERNES RUDOLF szerint a 5. Megalodus Tofanae HOERN. var. gryphoides GÜMB.
