A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból
42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 103 3. Valószínűleg ide tartozik a veszprémi felsó' fődolomitból két óriás példány, a miket a 124. ábra mutat. Megalodus Lacskói HOERN. R. (V. ö. föntebb a 76—78. old.) =• ? Megalodon triqzieter GUEMBEL non WULFEN. GUEMBEL: Die Dachsteinbivalve, III. tábla, 4—6. ábrák cet. excl. A magvardarabok föntebb adott kitűnő leírásához csak a zárról óhajtok néhány megfigyelést hozzáfűzni, a miket az alpesi példányokon észleltem. A kicsiny magyar darabok pl. az Aranyosvölgy lelethelyen Veszprém mellett, néhány méterrel a raibli rétegek fölött, kivétel nélkül mint kettősteknőjű kőbelek maradtak meg, a melyeken a zár megmaradása csaknem ki van zárva. A Croda Dallago déli szakadékán mégis találtam egyes olyan teknőket, a melyeken a zárlenyomatot ki lehetett szabadítani. Minden teknő két megközelítően egyenlő nagyságú, meglehetős rövid fogakat mutat. A bal teknőben 1 a fogak lefelé divergálnak és fönt kissé kihegyezettek. A jobb teknőben (= a bal teknő köbeién) a főfog (Z) aránylag kicsiny, fönt vastagabb, mint lent, a mellső oldalfog (Z x) azonban rendkívül erős. A fogak kissé rövidebbek, mint a M Gümbeli-n és a triqucter-en és általában eltérnek a M. Hoernesi hosszú főfogától. A Meg. Laczkói és Meg. complanatus GÜMB. között a legtöbb hasonlóság a fogszerkezetben gyökerezik. Az izombenyo1 = a jobb teknő kőbele. 124. a, b. Alegalodus fíoeckhi HOERN., valószínűleg a var. aequivalvis. 2j 3. Felső dachsteini dolomitból, a veszprémi Aranyos-völgyből. Breslaui geologiai múzeumban.