A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból
42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 98 9. Megalodus carinthiacus HAUER nec BOUÉ. 1857. HAUER: Fauna der Raibier Schichten; Sitzungs-Berichte der k. k. Akad. d. Wissenschaften, Wien, 24. kötet, 3. füzet, 1. tábla, 4—6. ábra. V. ö. H OERNES : Beitr. z. Monographie d. Gattung Megalodon, 10. old. és BITTNER: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták, 10. old. A (tulajdonképeni) raibli rétegek ezen egyenlőtlen teknőjű megalodus-ídi)é.wAa. a physocardiá-val (= Isocardia carinthiaca BOUÉ nec HAUER ) való összetévesztésére BITTNER találóan ráutalt. Az összezavarást mindkettőnek (ugyanabban a rétegben !) együtt való előfordulása megmagyarázza. így évekkel ezelőtt magam is gyűjtöttem a Nagy-Schoberen és a Raibli-tó mellett, a tulajdonképeni (alsó) raibli rétegekben Physocardia carintiaca-iap a Megalodus carintiacus-szA együtt. A kőbél megtartási állapota és a darabok gyakori legörgetése megnehezíti a megkülönböztetést. 119. ábra. Megalodus carinthiacus. A raibli rétegekből. 1/ 1. M mellső izombenyomat, Grosser Schober, északra a Torer Scharte-tól, Raibl mellett. Gyűjt. FRECH. A fajnak jellemző zára, a mely eddigelé ismeretlennek látszott, a NagySchober egy egyenlőtlen teknőjű kőbele után itt le van rajzolva. Jellemző mindenekelőtt a héj csekély vastagsága a búbon és ezáltal a fogaknak szükségszerű magassága a csekély szélességi kiterjedés mellett. A bal teknő zárában, eltekintve egy mély ároktól, észrevehetünk a) egy kicsiny (fönn) és b) egy valamivel nagyobb (alul) mellfelé fekvő fogat. Hogy az a és b a főfognak felelnek-e meg ; vagy az a főfognak, s a b mellső oldali fognak tekintendő-e, azt a megmaradás tökéletlensége miatt el nem dönthetjük. A jobb teknő zárában csak egy, a mély ároknak megfelelő főfog a, látható világosan, a melyek az a és b fogaknak megfelelő árkoknál kevésbbé világosak. A hasonlókorú M. triqueter és M. Haueri fajoktól a szóbanforgó izolált alak csekélyebb héj vastagságával különbözik; mindkét széjjeltérő hátsó él a M. carinthiacus kőbelein csaknem párhuzamos és erősen közeledik egymáshoz.
