A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból
42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 88 AZ ÖSSZES FELSÖTRIASZBELI MEGALODUS FAJOK RÖVID ÁTTEKINTÉSE. A) A Megalodus triqueter W ULF. (Neomegalodns GUEMB.) csoportja. Nyolcz alakkal. Közepes nagyságú, lekerekített kagylók, egy kivételével egyenlő teknőjűek. Hátsó éle hiányzik vagy a kőbélen lelaposodott. 1. M. triqueter WULF . Lunulája nagy és magas. Jobb teknőjének fő foga rövid. Raibli és tori rétegekben. 2. M. triqueter mut. dolomitica. Olyan, mint az 1., azonban hátsó éle kiélesedett és profilban sokkal erősebben görbült. A jobb teknő főfoga függélyes helyzetű, egyenesvonalú, alul megvastagodott. Alsó dachsteini mészben, Nyugati Zinne. 3. M. triqueter mut. acuminata. Olyan mint a 4., azonban búbcsapja hosszú és kihegyezett. Középső dachsteini mész. 4. M. triqueter mut. pannonica. Hátsó éle lekerekített, héja megnyúlt, lunulája alacsony. Alsó dachsteini dolomit. 5. M. Guembeli. Olyan, mint a 2., azonban hátsó éle teljesen lekerekített, kissé egyenlőtlen teknőjű. A jobb teknő főfoga rövid, azonban megvastagodott, gyengébb, mint a mellső oldalfog, a bal teknő főfoga széles és erős. 5a. M. cf. Guembeli, Sarezzo, Nagy Zinne. 5b. M. Guembeli varietas. Gardone. 6. M. complanatus. Mint a 2. és 3., azonban egész lapos, igen egyenlőtlen teknőjű. Hátsó éle a kőbélen éles, lunulája kicsiny és alacsony. Rue Blanc Sct.Cassian mellett. 7. M. Lóczyi HOERN. Lunulája, mint a 4.-é, héja erősen domborodott és igen egyenlőtlen teknőjű. Az egyenlőtlenség a korral növekedik. Egy erősen meghoszszabbodott főfoga lett megfigyelve. A bakonyi alsó dachsteini dolomitban, valószínűleg ugyanabban a szintben, mint a Cortina d'Ampezzo mellett. 8. M. carintiacus HOERN., non BOUÉ. Hasonló a M. Lóczyi-hoz, azonban hátrafelé kiterjedt, feltűnő kicsiny búbokkal és lunulával, csaknem vékony héjúnak lehet jelezni. Raibli és tori rétegek, Raibl. B) A Megalodus Hoernesi n. sp. (Neomegalodns GUEMB.) csoportja. Hat alakkal. Nem igen vastaghéjú kagylók erős, a kőbélen is világosan kifejezett hátsó éllel. Az idősebb példányok többnyire magasak és keskenyek. Egyenlő vagy egyenlőtlen teknőjűek. 1. M. Hoernesi n. sp. tip. A raibli rétegekben és a legalsó dachsteini mészben. Hátsó éle kanyarodott. Héja erősen domborodott, háromoldalú; a jobb teknő főfoga megnyúlt. A Kis Zinne lábánál 20—50 m.-rel a dachsteini dolomit alja fölött.
