A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból

42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 88 AZ ÖSSZES FELSÖTRIASZBELI MEGALODUS FAJOK RÖVID ÁTTEKINTÉSE. A) A Megalodus triqueter W ULF. (Neomegalodns GUEMB.) csoportja. Nyolcz alakkal. Közepes nagyságú, lekerekített kagylók, egy kivételével egyenlő teknőjűek. Hátsó éle hiányzik vagy a kőbélen lelaposodott. 1. M. triqueter WULF . Lunulája nagy és magas. Jobb teknőjének fő foga rövid. Raibli és tori rétegekben. 2. M. triqueter mut. dolomitica. Olyan, mint az 1., azonban hátsó éle kiélese­dett és profilban sokkal erősebben görbült. A jobb teknő főfoga függélyes helyzetű, egyenesvonalú, alul megvastagodott. Alsó dachsteini mészben, Nyugati Zinne. 3. M. triqueter mut. acuminata. Olyan mint a 4., azonban búbcsapja hosszú és kihegyezett. Középső dachsteini mész. 4. M. triqueter mut. pannonica. Hátsó éle lekerekített, héja megnyúlt, lunulája alacsony. Alsó dachsteini dolomit. 5. M. Guembeli. Olyan, mint a 2., azonban hátsó éle teljesen lekerekített, kissé egyenlőtlen teknőjű. A jobb teknő főfoga rövid, azonban megvastagodott, gyengébb, mint a mellső oldalfog, a bal teknő főfoga széles és erős. 5a. M. cf. Guembeli, Sarezzo, Nagy Zinne. 5b. M. Guembeli varietas. Gardone. 6. M. complanatus. Mint a 2. és 3., azonban egész lapos, igen egyenlőtlen teknőjű. Hátsó éle a kőbélen éles, lunulája kicsiny és alacsony. Rue Blanc Sct.­Cassian mellett. 7. M. Lóczyi HOERN. Lunulája, mint a 4.-é, héja erősen domborodott és igen egyenlőtlen teknőjű. Az egyenlőtlenség a korral növekedik. Egy erősen meghosz­szabbodott főfoga lett megfigyelve. A bakonyi alsó dachsteini dolomitban, valószínű­leg ugyanabban a szintben, mint a Cortina d'Ampezzo mellett. 8. M. carintiacus HOERN., non BOUÉ. Hasonló a M. Lóczyi-hoz, azonban hátra­felé kiterjedt, feltűnő kicsiny búbokkal és lunulával, csaknem vékony héjúnak lehet jelezni. Raibli és tori rétegek, Raibl. B) A Megalodus Hoernesi n. sp. (Neomegalodns GUEMB.) csoportja. Hat alakkal. Nem igen vastaghéjú kagylók erős, a kőbélen is világosan kifejezett hátsó éllel. Az idősebb példányok többnyire magasak és keskenyek. Egyenlő vagy egyenlőtlen teknőjűek. 1. M. Hoernesi n. sp. tip. A raibli rétegekben és a legalsó dachsteini mészben. Hátsó éle kanyarodott. Héja erősen domborodott, háromoldalú; a jobb teknő főfoga megnyúlt. A Kis Zinne lábánál 20—50 m.-rel a dachsteini dolomit alja fölött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom