A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból
Uj kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból. 67 és pedig azért nem, mert úgy a búb, mint a vastag zárólemez nem tömött, hanem üres és csak egy közepes vastagságú kristályos mészkéregből áll. Ugyanezen okból nem igen lehetett a kőzetanyagot a fogmélyedésből (G) sem eltávolítani, mert egy vigyázatlan nyomás esetleg az egész héjtöredéket szétrombolhatta volna. Nem adom fel a reményt arra nézve, hogy a további leletek e leirás kiegészítését is dűlőre viszik. És valószínű, hogy ebben az esetben az is be fog bizonyulni, hogy a C. Hungaricus a mellső héjrész alkotásában, a mely az izomlenyomatokat magán hordja, inkább a típusos mcgalodusok-kai helyezkedik egy sorba, mint a C. Schwageri, a melynél ez a héjrész erősen előre nyúlik és annyira kidomborodik, hogy a búbmagasságot is megközelíti. DICEROCARDIUM. A Dicerocardium STOPP , nemének bakonyi előfordulását is csak egy kőbéllel konstatálhattam és ez is ugyancsak fogyatékos állapotú és mállott felületű. Ezen kőbelet általános körvonalai, különösen pedig nagyon divergáló hatalmas búbmagjainak formája miatt vélem a dicerocardium-hoz tartozónak, ámbár a búbok távolról sem olyan nagyok és annyira kifelé csavarodottak, mint a nemnek típusán, a D. Jani STOPP , fajon. A bakonyi alak, a mely Veszprém környékének ismeretlen termőhelyéről származik, a szorosabb értelemben vett megalodusok-kai sokkal közelebbi rokoságban van, mint azok a szélsőleges alakok, a miket STOPPANI a Déli Alpokból leírt, melyekhez az indiai Dicerocardium Himalayense STOL. is hasonlít; azonban ezeknek is, legalább azon hiányos maradványoknak, melyekre STOLICZKA 1 ezt a fajt alapította, kevésbbé monstruosus a búbjuk, mint a lombardi Alpok alakjainak. MEGALODUS. A LÓCZY tanár úrtól hozzám juttatott bakonyi anyagból azonban a legérdekesebbek azok az egymással jól megegyező kőbelek, melyeknek, miként erről alább bőven lesz szó, t e k n ő i k nagy mértékben egyenlőtlenek, ezenkívül azonban a megalodonták kőbeleinek minden egyéb tulajdonságaival megegyeznek. Ha az ember ZITTEL-nek a Megalodontidák családjáról felállítot diagnózisát 2 szigorúan akarná alkalmazni, mely szerint: «Az állat ismeretlen. A váz egyenlő teknőjü, nagyon vastag, stb. stb.», akkor az ilyen toknőket, illetőleg azok kőbeleit nem volna szabad ebbe a családba tartozó nemhez csatolni, Hanem hajlandó volna azokat a következő családnak, a Chamidae LAM.-nak valamelyik nemébe beosztani. Erről a családról ZITTEL 3 így ír: «Az idetartozó nemek valamennyien egyenlőtlen teknőjüek stb.» Hogy én mindezek daczára ezt az alakot Megalodus Lóczyi névvel írom le, ennek oka az, hogy más megalodonták-nál is alkalmam volt már, bárha jóval 1 Lásd MEDLICOTT and BLANFORD : Manual of the Geology of India, Vol. II, Plate II, Fig. 7. 2 KARL A. ZITTEL: Handbuch der Palaeontologie, I. Abth., II. Band, pag. 69. 3 Id. h. 71. old. 5*
