A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból

42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 56 86. ábra. Dicerocardiuni Curionii S

TOPP. V

I- a) A jobb teknő zárának kőbele Martignanoról, Trient mellett, Berlini múzeumban. — b) héjas példány = Hcmicardium Wulfeni H

AUER. Echemthal, Hallstatt mellett. Wien, geolog. intézetben. Megemlítem még, hogy a STOPPANI helytelen rekonstrukcziójának azonosítása (52. tábla) a valóban héjas példánynyal, az eredeti nélkül teljesen lehetetlen lett volna. voltak, bár mint héjas példányok világos növedékvonalakkal maradtak meg, azonban vastag héjuk sok helyütt lepattogzott és egy Salzkammergutból való mészkőbél teljesen megegyezik STOPPANI eredeti lombardiai dolomitkőbeleivel. Eddigelé még nem sikerült egy helyre sem találnom, a hol HAUER FERENCZ ezt a fajt leírta volna. Minthogy azonban a czédulára világosan oda van írva, hogy részben azonos (ex parte) a D. Wulfeni- és D Curionii-va\, minthogy HAUER FERENCZ

1 továbbá, mint a D. Jani- és Curionii-nem típusos képviselőjét említi, a D. Wulfeni név valószínűleg manuscriptum-név maradt. Dicerocardium n. sp. ex äff. D. Curionii STOPP. Azon gyanítás, hogy a HOERNES REZSŐ-ÍŐI (alább a 67. oldalon) találón Dicerocardium-\\o7, számított óriás alak mintegy a ü. mediofasciatum-mdX (50. old.) összeesnék, a kőbél összehasonlítása után nem bizonyult valónak. Legnagyobb hasonlatossága inkább a D. Curionii-\d\ van, a mint ezt én az eredeti példány ismeretének 1 HAUER: Die Geologie 1875, 361. oldal.