A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból
42 IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 55 Dicerocarditim nov. sp. äff. I). dolomiticum. A Croda Dallago déli lejtőjén, azaz a D. dolomiticum termőhelyén egy sajátságos új faj kétteknős köbeiét találtam szórványosan. Mellső oldala derékszögűén le van csapva, a kagyló hátsó része — hasonlóan, mint a D. Curionii fajon — messze kiterjedő lehetett. Gerincze lekerekített és így a leghatározottabban különbözik alakja a D. dolomiticum, Curionii és Jani fajoktól. A nagy és külsőleg erősen szembeszökő búbbal ellátott dicerocardium-héjak úgy látszik, hogy különösen könnyen pusztulandók lehettek; azért oly nagy a száma viszonylag az elégtelenül ismert új formáknak. 85. ábra. Dicerocardinm n. spec, aff. dolomiticum FRECH. '/,. Croda Dallago, Cortina d'Ampezzo mellett . Dicerocardinm Curionii STOPP. (87. old.) — STOPPANÍ: Paléontologie lombardé 51. tábla. A D. Curionii fajnak a gerincz függélyes haladása mellett igen hosszúra nyúlt záró-pereme és rendkívül erős domborodása van. A többnyire kettős teknőjű kőbelek búbcsapjai ezért többnyire szétállanak és pedig távolabbra, mint bármelyik más fajon (58. old., 88. ábra). A gerincz vertikális haladása csak a fiatal példányokon világos; a nagy darabokon (Federale), a melyek széttört állapotban is szélesebbek 20 cm.-nél, a búb előre, a gerincz alsó része pedig hátrafelé hajlott. Ennek egész lefutása tehát a diagonális elrendeződésbe való áthajlást mutat. A jobb teknőn (ennek megfelelően a bal teknő köbeién) egy hosszú, a záró-peremmel párhuzamos fő fog található, a mely — eltekintve egyenes alakjától — általában megegyezik a Physocardia Vcrae (48. ábra) megfelelő fogával. A kőbelek rajzai STOPPANI-IGI (51. tábla), a miként Milanóban az összehasonlítás útján és a szerzőtől küldött szép gipszlenyomatok beható tanulmányozása által meggyőződhettem, meglehetős korrekt rajzok, rekonsrtukcziója (52. tábla) szintúgy, mig a többi diccrocardium-nál és a conchodus-nál (recte Lycodus infraliassicus) képzeletből vannak kiegészítve. A D. Curionii a nemnek a legelterjedtebb faja az Alpesekben; ezeket a következő helyekről ismerem: Antelao, Caino (Val Sabbia; STOPPANÍ eredetije), Martignano Trient mellett (leg. BUCII L., 3 kicsiny példány a berlini múzeumban), Federale Ampezzo mellett (a 3 legnagyobb darab a müncheni múzeumban); az utóbbi lelethely nincs messze a Monte Antelaotól és talán azonos is ezzel. A Dicerocardium Curionii az Eszakalpesekben is el van terjedve. A Hallstatt melletti Echernthal sárgás dachsteini meszéből való Hemicardium, illetőleg Dicerocardium Wulfeni HAUER azonos a Dicerocardium Curionii fajjal. HAUER FERENCZ eredeti példányai (a bécsi geologiai intézet gyűjteményében), a melyek előttem
