A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból
IJj kagylók és bracliiopodák a. bakonyi triászból. 25 34. ábra. Retzia oxyrhynchos n. sp. RENZ. 2:1. Tamáshegy. Breslaui geol. múzeumban. 35. ábra. Retzia oxyrhynchos RENZ. 3:1; kocsános-teknő. Alsó kagylósmész, reiflingi mész Berekaljáról, Haj máskér mellől. 33. ábra. Retzia oxyrhynchos RENZ. 4:1. Brachiális teknő, Hajmáskér mellett Berekalja kagylósmeszéből. Az itt leírt új fajokon kívül a hajmáskéri Berekalja kagylósmeszéből (recoaromész), még a következőket határoztam meg: Spirigera trigonella SCHLOTH. Spiriferina Mentzelii DUNK. » palaeotypits LORETZ. A Veszprém melletti Csőszdomb raibl-cassiani rétegeiből (c rétegből) egy Rhynchonella linguligera BITTN. töredéke származik. Retain Mojsisovicsi BÖCKII var. speciosa BITTNER. Közeli rokon a Retzia oxyrhynchÍYT-S z a 1 végül a R. Mojsisovicsi BÖCKH, ezen először a Bakonyból leírt faj, a mely néhány példányban a Brechtesgaden melletti Lärchekrol is előttem van. A héj alakja, különösen a kicsiny teknő lapos mélyedése fölötte hasonló; a bordázottsága azonban elütő. A R. Mojsisovicsi egyszerű redőket mutat, míg a R. oxyrhynchus első- és másodrendű bordákat tüntet elő, a melyek élesen bevágódott barázdákkal vannak elválasztva. Ezen jellemző bordázottságára nézve az új faj megegyezik a felsőtriaszbeli Retzia pretiosa BITTN. 1 fajjal, a melynek kevésbbé hegyes búbja és eltérő körvonala azonban könnyűvé teszi a megkülönböztetést. 36. ábra. Retzia Mojsisovicsi BÖCKH var. speciosa BITTNER. 2:1. Kagylósmész. Lärcheck Berchtesgaden mellett, a müncheni múzeumban. 1 BITTNER: Brachiopoden der alpinen Trias, 15. tábla, 1., 2. ábra, Hallstätti mész. egy kőmag alapján RENZ írta le ; utólagosan Berekalja dombról Hajmáskér mellől, a tarka kagylósmészből még hét példányt kaptam. Ezek azt mutatják, hogy a héj felülete csak elmosódottan radiális csíkoltságú, s hogy így a díszítés különösen a kőmagvakat jellemzi. Miként a hajmáskéri darabok mutatják, egy mediális besülyedés a kisebb teknőn is áthúzódik, mely a nagyobbtól, csupán a búbtájék tompább határolásával különbözik. A hajmáskéri darabokat LACZKÓ DEZSŐ tanár gyűjtötte s a budapesti Földtani Intézet múzeumában vannak. —«á^L.
