A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
190 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. „ Cidaris" scrobiculata. (XI. tábla, 336—339. ábra.) 1841. Cidaris scrobiculata BRAUN in MJNSTER, Beitr. z. Petrefactenk. IV. 45, 1., III. tábla, 21. a—b ábra. 1865. Cidaris scrobiculata BRAUN, L AUBE , G. C. Denkschr. Akad. Wiss. Wien, Math.-Naturw. CL., XXIV, 2. rész. 285. 1., VIII. b. tábla, 7. ábra. 1904. Cidaris dorsata B RONN in M ÜNSTER (pars), BROILI F., Palaeontographica, L, 153. 1. Diagnosis. — Cidaroida, melynek főtüskéi nem haladják meg a 15 mm hosszúságot, testük körtealakú, gömbölyded, vagy csonkakúp alakú, felszínüket rendetlenül elszórt kicsi, mély gödröcskék borítják, melyeknek látszólag összeolvadt bibircsekből álló szemcsés szegélyük van. BRAUN leírása (1841) így hangzik: „Diese seltenen kleinen birnförmigen Stacheln zeichnen sich durch die unregelmässig auf der ganzen Oberfläche verteilten tiefen Grübchen aus, an deren Kanten sich keine Knoten oder Warzen zeigen. Der Gelenkkopf ist glatt, der kurze Stiel und der ringförmige Leisten fein gestreift." Ezt a fajt az összes szerzők elismerték LAUBE-ig (1865), őt magát is beleértve, azzal a megjegyzéssel azonban, hogy LAUBE „kugelförmig"-et ír „birnförmig" helyett, hozzá tevén „zuweilen auf dem Scheitel abgeplattet." Diagnosisában foglalt megállapítása, mely szerint „colli, brevi, forti, fossa articulari magna", — nem alkalmazható az összes példányokra. A mi a felszín díszítését illeti, különösen szemcséket említ, s azt mondja, hogy gödröcskék alkalmilag legömbölyített bibircseknek engedik át helyüket. A szemcsék valóban oly könnyen megláthatok, s hogy a gödröcskék sánczai összeolvadt bibircsekből állanak, az oly szembetűnő, hogy azt gyaníthatjuk, miszerint a BRAUN-nál olvasható „keine Knoten" sajtóhiba „kleine Knoten" helyett. QUENSTEDT (1875. 194. 1.), úgy látszik, nem ismerte e faj igazi példányait, de összehasonlította az alakot hasonló kicsiny tüskékkel, melyeket kétségkívül helyesen a C. dorsatá-hoz osztott be. BROILI (1904) az eredeti anyag és a Seiser Alp pachicardiumos tufájából származó tüskék tanulmányozása után e fajt a C. dorsata synonymájává tette. A tiroli anyag. — A British Museumban hat „St. cassiani"-nak czédulázott tüske van a KLIPSTEIN-gyűjteményből (lelt. számaik 36489 és E9464), továbbá 12 példány a BROILI leírta anyagból, a Seiser Alp, Eschapit-Bach pachicardiumos tufájából (lelt. E4702, E9463). Ezeken kívül megvizsgáltam az eredeti példányokat Münchenben és Wienben. DR. BROILI (1904), bár felismeri, hogy a pachicardiumos tufából származó anyagja főbb vonásaiban megegyezik a C. scrobiculatá-va\ ezt a nevet mégis a C. dorsata synonymájává tette. Indokai, úgy látszik, a következők: 1. a C. scrobiculata a cassiani rétegekben ritka; 2 a pachicardiumos tufából származó tüskék sajátosságaikat a stereom túltengésének köszönik, mely jelenség az egyidős Brachiopodák, Lamellibranchiaták és Gastropodák soraiban is észlelhető; 3. ha felszínük bibircseit külső, mechanikai tényezők lekoptatnák, akkor megegyeznének BRAUN-nak a cassiáni C. scrobiculatá-xa vonatkozó dignosisával. Az első érv elfogadható volna, ha csupán a cassiani alakok jönnének tekintetbe ; a pachicardiumos tufákban azonban a szóban forgó tüskék nagy számban fordulnak elő. Figyelembe volna továbbá veendő az is, hogy más, határozott és általánosan elismert fajok a St. cassiani tüskék soraiban éppen olyan ritkák.
