A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Morfologiai eredmények. 255 vagy a Millericrinus között. A Bakonyból semmi ehez hasonló nem került elő. Az eddig leírt triászkorú alakok közül leginkább megközelíti a nála sokkal kisebb Encrinus radiatus SCHAUR. A TouLA-nál ábrázolt többi nyéltag (1890, VI táb., 7—10. ábr) valószínűleg felöleli a BAKALO\v-nál Encrinus granulosus, Pentacrinus Fuchsii és P. laevigatus néven idézett alakokat. Különleges esetet képvisel a Seiser Alp pachicardiumos tufáinak faunája. A benne szereplő Echinodermákat dr. BROILI kivétel nélkül cassiani fajokra vezette vissza; részletesebb összehasonlítások azonban arra látszanak mutatni, hogy ezek az azonosítások, ha nem is abszolúte rosszak, mégis némi módosításokat igényelnek. Az az általános fáciesbeli eltérés, mely dr. BROILI figyelmét sem kerülte el, úgy látszik, nem annyira helyi (a környezettel összefüggő vagy megtartásbeli) körülményeknek, mint inkább a raibli fajok felé történt csekély mutációnak a következménye. A «mutáció» kifejezést itt eredeti palaeontologiai jelentésében használom e változás megjelölésére, minthogy bizonyos időtartam elmúlásával kapcsolatosnak tekintem. Ez annyit jelent, hogy indíttatva érzem magamat a pachicardiumos tufákat az igazi cassiani és a kétségtelen raibli szintek között állóknak tekinteni. Mióta erre a következtetésre jutottam, időközben KOKEN professzor úr igen részletesen megvitatta s a raibli időbe helyezte a pachicardiumos tufák korát. (N. Jahrb. Mineral., 1906. II. 12—19. old.) Amíg alsó raiblit értünk alatta, az Echinodermák alapján nem kell óvást emelnünk ellene. Itt következik az e munkában a pachicardiumos tufák Echinodermáira történt utalások jegyzéke: az ú. n. Pentacrinus propinquus, 56. 1.; Anaulocidaris Buchi mut. nov. granulata, 175. 1.; a Cidaris scrobiculata csekély mutációja, 190. 1.; C. similis?, 197., 199. 1.; C. Hausmanní mut. nov.jtofacea, 212. 1.; C. trigona, 231. 1. Az imént idézett dolgozatban KOKEN professzor úr bizonyos «-CidarisStacheln und Encrinus-G\\eáQr»-vöt azt mondja, hogy «ganz indifferent» (17. 1.). Ezt a kicsinylő megjegyzést a helyszínén véghez vitt gondosabb gyűjtés és a muzeumban ezt követő aprólékosabb tanulmányozás révén kellene kiküszöbölni. 2 Morfologiai szempontból. Akár morfologiai, akár rendszertani leírásról legyen is szó, a legelső kellékek egyike a szabatos és megfelelő terminolog i a. Két okom is volt arra, hogy különféle jól ismert részek elnevezéseit hosszasabban vitassam meg, mint a hogy ilyen természetű dolgozatban várható lett volna. Először is a különböző szerzők között semmi összhangzás nincsen, amennyiben egyrészt sokféle elnevezéseket használnak, másrészt egy és ugyanazt az elnevezést különbözőképen alkalmazzák. Másodszor a részletesebb és aprólékosabb leírás, mely a vizsgálati anyagok töredékessége folytán szükségesnek mutatkozott, a leírások szabatossága és rövidsége érdekében elkerülhetetlenné tette a meglévő terminológia kibővítését. Ez okból (revideált elnevezéseket ajánlottam a következő részletek számára: 1. a Pentacrinina nyelek (25—31. 1.); 2. a Reguláris Echinoidák pánczélja számára, különös tekintettel a díszítésére (61—68. 1.); 3. a Reguláris Echinoidák rágó készülékei (135- 137. 1.); 4. az elsőrendű tüskék számára (142—145. 1.).
