A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

Diadematoida tüskék. Asteroidea. 245 A két leábrázolt marginális közül all b ábra eredetije 1"2 mm vastag, a 11c ábráé 0"75 mm vastag. A bakonyi példány. — Egyetlen oculáris, vagy terminális lemez a veszprémi VI. szelvény, c4 jelű cassiani rétegéből. Hossza 4'4 mm, legnagyobb szélessége 4'3 mm, legnagyobb vastagsága 24 mm. Körvonala lecsonkított szögletű háromszög. «Szívalakű» termetét nagyon emeli a rajta végighúzódó ventrális árok, melynek mélysége 0'9 mm, legnagyobb szélessége pedig 24 mm. A dorsális felszín bibircsei WÖHRMANN 11. ábrája eredetijének vékony vége felé a legfeltűnőbbek. A szélesebbik oldal csonka szögletei ventrális irányba néznek s gyenge árok vágódik beléjük, valószínűleg a ligamentum számára, mely a lemezt a szomszédos marginálisokkal összekötötte. Hasonló, de kevésbbé világos árok jelentkezik a csontocska (ossicle) alapján is. Ebből kifolyólag a szélesebb végét tekinthetjük proximálisnak. Az árok a lemez distális végén kissé felhajlik, de már a dorsális oldalra nem terjed át. A faj rokonsága. — Bár példányunk oly rétegből származik, mely értesülésem szerint a carditás oolithnál mélyebb szintben fekszik s bár valamivel nagyobb a holotípusnál, mégis alig vonható kétségbe, hogy fajilag azonos vele. A holotipus aránylag rövidebb a példányunknál. Nagyon hasonló oculáris lemezek kerültek elő WÖHRMANN szerint a Kothalpe rhaetiumából. A holotipus nagy termetéből, melyet példányunk felülmúl, WÖHRMANN azt következtette, hogy az állat elérte a recens Ästropeden aurantiacus nagyságát. A marginálisok azonban, melyeket ábrázolt, az oculárisokhoz viszonyítva kicsinyek s ekkora termetre egyedül az utóbbiak alapján nem lehet következtetni. A kimmeridgi Astropeden elegáns, FRAAS E. (1886), oculárisai pl. éppen akkorák, mint az A. Pichleri holotípusa, az R értéke azonban csupán 35 mm. Természetesen nincsenek minden tekintetben kielégítő okaink arra, hogy ezeket a csontocskákat az Astropecten-hez soroljuk, de míg további adatok nem kerülnek birtokunkba, ez a név ugyanúgy megfelel, mint valamely más. Ezzel befejeztük a Bakony triászkorú tüskésbőrűinek rendszeres leírását. Az elért eredményeket a következő táblázatok részletezik.