A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

242 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. A tövises alakot az összes fontosabb lelőhelyekről származó anyagokban képviselve találjuk, kivéve a jeruzsálemhegyit. Az I. bevágásból kikerült töredék gyönyörűen megmaradt, 10'5 mm hosszú, de nincs meg az alapja; egyik vége — valószínűleg a distális — felé gyengén hegyesedik ; a tövisekből körülbelül 4 esik egy-egy négyzetmilliméterre, s nem állanak határozott rendben; mindegyikük kb. 2 barázdaszélességet, vagyis kb. 0'06 mm-t foglal el (XIII. táb., 429. ábr.) és valamennyien distális irányba merednek. Az I. bevágás közelében lévő négyszögből származó töredék ugyanilyen jellegű. A cserháti példányok nem ilyen világosak. Egyiküknek a tövisei kiállóbbak és fűrészfogakhoz hasonlók, egy másikéi megnyúltak, úgy hogy kicsiny bordák alakját öltik. Ha axiális lumenjük és barázdás testük nem volna, az ember igen könnyen a C. Wissmanni-hoz sorozhatná ezeket a példányokat; ennek a fajnak azonban, mint láttuk, eltérő a mikrostructurája. Inkább hasonlítanak liaszkorú tüskékhez, melyeket QUENSTEDT (1875, LXVII. táb., 11 —19. ábr.) Cidaris amaltheoides néven ábrázolt, s ennek a rokonaihoz, ezeknek azonban több tövisük van. Mikrostructuráját az I. bevágás közelében lévő négyszögből származó tüskén tanulmányoztam (XVIII. táb., 458. ábr.). Ebben csupán a test átmérőjének kb. negyedrészét kitevő axiális lumen és sugaras septumokból álló fala látható. A metszet elliptikus s a septumok sokkal világosabbak az ellipsis hosszú tengelye közelében; itt egyenesek, vastagok s majdnem ékalakúak (wedge-shaped), de szemmel láthatólag lyukacsosak (perforate). Trabeculák egyesítik őket, melyek a fal adcentrális régiójában meglehetős vastagok. Az ellipsis oldalain a septumok görbe vonalakat követnek s az ellipsis másik vége felé haladva, a trabeculákba látszanak beleolvadni; úgy is mondhatnók, hogy a septumok két rendszerbe illeszkednek bele s az egyikbe tartozók keresztülmetszik a másikat, mint a zsebórák hátán gyakran látható vésett díszítésben. Hasonló elrendeződés néha az echinodermák stereomjának más alakjaiban is előfordul, s valami efélével az Anaulocidaris vakolóalakú tüskéiben is találkoztunk. Az ellipsis oldalain a lumen határai világosak, a végein azonban nem. Ebben a metszetben a durvább septumokból, ott, ahol a felszínből kiszögellnek kb. 16 esik egy milliméterre; más tüskéknél azonban, úgy látszik, 20 (429. ábr.) 25 (425. ábr.) jut egy milliméterre, de még finomabbak is lehetnek. Mindazonáltal nagyon nehéz ezekre a legömbölyödött felszínekre vonatkozólag szabatos méreteket kiszámítani, ennek az anyagnak a vékonycsiszolatai pedig ritkán eléggé világosak ahoz, hogy hasznukat vehetné az ember. A faj rokonsága. — Ez a termet, a barázdáltság és az üres lumen, úgy látszik, a tüskék hosszú sorát jellemzi a Muschelkalktól, vagy még korábbi időtől kezdve a liasz végéig. Azok a pánczéllemezek, vagy egyéb maradványok, melyek ilyen tüskék társaságában ismételten előfordultak, bizonyítják, hogy valamennyiüket nem lehet egyetlen fajra visszavezetni. Az ezekre a tüskékre vonatkozólag eddigelé közölt leírások nem teszik lehetővé érthető és világos diagnosisok felállítását egyedül ezeknek a váz-elemeknek az alapján ; HESSE munkájának kiterjesztése égetően szükséges volna. Időközben újabb, diagnostikai értékű bélyegek gyanánt felismertük az axiális csatorna vagy axiális complexus viszonyait, és a hosszanti barázdák méreteit. E bélyegek alapján megkülönböztethetjük a C. lineolát némely felületesen hasonló keuper korú alakoktól. Mindazonáltal nagyon nehéz ezeket a tüskéket a Cidaris grandaeva ALBERTI (1843, GOLDF. kéziratából) tüskéitől megkülönböztetni, mely faj