A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

238 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. C. Wismanni fejletlen tüskéjére alapíttatott, s hogy a később hozzá beosztott példányok vagy ezekhez a fajokhoz, vagy a C. linearis-hoz tartoznak. Az eddigelé leírt raibli tüskék közül az egyetlen, mely ezzel a csoporttal kapcsolatban látszik lenni, a Cidaris Schwageri WÖHRMANN holotípusa (1889, 194. 1. V. táb. 16. ábr.), mely Rammelsbach carditás oolithjéből, Seehau's közeléből került elő, s jelenleg a müncheni Palaeontologiai iMuseumban van. Ennek a tanulmányozása lekötelező módon reám bízatván, felhasználom az alkalmat arra, hogy nagyított rajzát (XIII. táb., 417. ábr.) s díszítésének még erősebben nagyított ábráját (418. ábr.) közöljem. Díszítése hosszanti barázdákból (vagy finom bordákból) áll, melyeket mély, keskeny árkok választanak el egymástól, s melyeknek legömbölyített élein egyenlőtlen közökben ismétlődő haránt mélyedésekből álló homályos osztályzat fedezhető fel. A tüske proximális, vastagabb régiójában ezekből a bordákból kb. 14 esik 1 mm-re, a töredék distális végéhez közelebb 16 vagy kissé több jut belőlük 1 mm-re. A bordák tehát durvábbak és szembetűnőbbek is, mint a C. linearis-nál. A tüske csonka vége nem könnyen látható, de az bizonyos, hogy a bordák erős, ékalakú, sugaras septumok külső éleinek felelnek meg A törött vége közepén levő sötét, vassal festett folt arra mutat, hogy valamikor aránylag szűk lumenje volt. Alapja meglehetős tömeges, elnyúlt, s legömbölyített sima gyűrűje van ; nyakának nyoma sincs; széles vápájának kiemelkedő, elmosódottan bordázott pereme van. A töredék teljes hossza 2'5 mm. Átmérője a gyűrűnél mérve 0'62 mm. WÖHRMANN leírása szerint a test «oben und unten von gleicher .Stärke», ábráján azonban a közepe táján vékonyabb; valójában a gyűrűtől kezdődőleg a csonka végéig hegyesedik. Ideiglenesen ehez a fajhoz sorolt WÖHRMANN néhány ugyanabban a kőzetben talált interambulacrálist is. Ábrája (V. táb., 17. ábr.), mely kettőt tüntet fel közülök, nem vezetett engem arra a feltevésre, hogy a Bakonyban talált fajok bármelyikéhez is tartoztak volna, az eredeti példány megvizsgálása azonban bebizonyította, hogy a Mesodiadema latum néven már leírt alakhoz (125. 1.) tartoznak. A töredék (XIII. táb., 419. ábr.) öt összefüggő interambulacrálist foglal magába, s világosan mutatja a lemezek nagy harántirányú szélességét, valamint felső és alsó szegélyeiknek jellemző görbületét, mely vonások éppenséggel nem láthatók világosan WÖHRMANN ábráján. Az a tüske, melyen a Cidaris Schwageri alapul, kétségkívül Diadematoidához tartozott, s talán a Mesodiadema latum-bó\ származik Ha ez be volna bizonyítva, az utóbbi fajt Mesodiadema Schwageri-nek kellene nevezni. A feltevés azonban még nem tekinthető bebizonyítottnak, s az a tény, hogy a C. Schwageri nevű tüske nem került elő azokról a bakonyi lelőhelyekről, melyek a Mesodiadema latum-ot szolgáltatták, még nem bizonyít semmit. Áttérve a bakonyi anyagra, szinte különös, hogy a C. flexnosá-nak nem akadt képviselője; másfelől a C. linearis hoz felületesen, s a C. Schwageri-hez kevésbbé hasonló tüskék bőségben találhatók. Egy lehetséges C. Meyeri tüskétől eltekintve, a többi nagyság szerint két csoportba osztható. A nagyság magában véve általában nem tekinthető fajokat megkülönböztető bélyegnek, ha azonban a példányok mind ugyanazon a lelőhelyen, ugyanazokban a rétegekben fordulnak elő, s a mikor a nagy és kicsiny példányok közé eső nagyságú példányok feltűnő módon hiányoznak, akkor különböző nagyságukat lehetetlen életkoruk, környezetük, vagy táplálkozási viszonyaik alapján