A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
236 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. és vékony fala, mint ennek a fajnak. A C. Meyeri ritkasága és képviselőinek meglehetősen szegényes megtartása kétessé teszik faji függetlenségét; ha azonban valamely más fajra volna visszavezetendő, ügy a C. linearis-hoz kell sorolnunk, melyhez általános alakja és díszítése révén közeledik. E faj hiteles példányaitól azonban kisebb alapja, ki nem ugró gyűrűje, világosan jelentkező nyaka, szivarra emlékeztető alakja és hosszanti barázdáinak aránylag finom volta révén különbözik. A C. linearis (XI1Í. táb., 433., 434. ábr.) lumenje bővebb, mint a C. Meyeri-é, bár nem olyan bő, mint a C. flexuosá-é\ a KupsTEiN-féle XVIII. tábla 13. ábráján feltüntetett példány (Brit. Mus. 36511) lumenje bővebb, mint a minő e fajnál lenni szokott, s ennek következtében összelapíttatott. A lumennek egy faj határain belül észlelhető különbségei talán a pánczélon elfoglalt különböző helyzetekkel kapcsolatosak; a bővebb lumen pedig, mint különböző fajok között is észlelhető, feltűnőbb díszítéssel jár karöltve, minthogy pedig ez a díszítés a stereom belső szerkezetében gyökerezik (XVII. táb., 453. ábr), meglehetősen világos, hogy ez a kapcsolat az erősebb durva barázdálódáson alapul, különösen ha azt még keresztbordázat is erősbbíti. Bármiként áll is a dolog, a C. Meyeri elnyomásának ideje még nem érkezett el. Másként áll a C. bicarinata ügye. Ujabb bizonyítékok támogatják LAUBE eljárását, melylyel ezt a C. linearis-ra vezette vissza, bár meg kell adnunk, hogy nem volt joga ezt a visszavezetést a holotipus megvizsgálása nélkül megcsinálni, s hogy az esetben, ha ezt a vizsgálatot megejtette volna, talán nem ítélt volna habozás nélkül. A KLIPSTEIN ábrázolta (XVIII. táb. 11. ábr.) példány gyűjteményének 658-ik száma (B. M. 36502); testén hosszanti barázdáknak nyoma sincs; keresztmetszetben (434. ábr.) testének egyik oldala kb. 4 mm sugarű görbületet ír le, mely azonban médián helyzetű szöglet kifejlesztésére hajlandó; másik oldala 1 mm sugarű görbe; a két görbe találkozási helyén mindkét oldalon gyenge gerincz (keel) keletkezik, mely a test proximális vége felé elenyészik; másodlagosan calcittal kitöltött bő, subcirculáris lumenje van; testét a nyakától gyenge, de szembetűnő lépcső (terrace) vagy borda választja el, mely lefelé görbül oly módon, hogy a lapított oldalon megközelíti a gyűrűt; nyaka hosszanti irányban barázdált, gyűrűje finoman bordázott, vápájának szegélye pedig sima. A C. linearis-XÖl MÜNSTER és LAUBE diagnosisai alapján abban tér el, hogy testéről hiányoznak a barázdák, hogy oldal gerinczei vannak s borda jelzi a nyakát, mely aránylag hosszű ( LAUBE azt írja a C. linearis-xó\ hogy «Collis brevis» és hogy «sie gar keinen Hals hat»), végül abban, hogy gyűrűje bordás, a vápája pedig sima. A két utolsó bélyegre nagyon kevés sűlyt fektethetünk, s a C. linearis kétségtelen példányai is változhatnak ebben a tekintetben. Annak a néhány C. bicarinata töredéknek, 1 mely LAUBE tanulmányainak alapjául szolgált, hosszanti barázdákat kellett viselnie, különben feljegyezte volna a hiányukat; annyi bizonyos, hogy a British Museum birtokában lévő egyetlen további példány (E 8535 ü egy St. Cassianról származó rövid töredék egészen tele van barázdákkal. Másrészt ugyanezen a töredéken, — bár alapjának egy részletét megtartotta, — nyaknak nyoma sincs. Olyan tüskéken, melyeknek nyaka hosszanti irányban barázdás, a testük azonban nem, aránylag könnyű a nyakat megkülönböztetni, ennél a fajnál azonban a nyak és a test közötti határt csupán az a gyenge lépcső alkotja, mely az integumentum distális szegélyét jelzi és csak abban az 1 Valószínűleg X. táblájának 10b. ábrája képviseli ezek egyikét; keresztmetszetét a mi XIII. táblánk 433. ábrája tünteti fel.
