A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Radiolus pennä. 227 megvan a C. Wissmanni-va. jellemző finomsága is. A példányok némelyike a sokkal kisebb C. Wissrnanni var. rudis-ra emlékeztet, másoknak a díszítése pedig azokhoz a simább, tojásdad tüskékhez hasonlít, melyeket ideiglenesen ugyahahoz a varietáshoz soroltunk. Ez az alak talán a C. Wissrnanni raibli mutációjának volna tekinthető, de még ebben az esetben is eléggé önálló ahoz, hogy faji rangra tarthasson igényt. Annyi bizonyos, hogy a Radiolus raiblianns nem téveszthető össze a többi bakonyi fajok egyikével sem. Radiolus penna 1 n. sp. (XIII. tábla, 404—412. ábra.) Diagnosis. — A kerületi tüskéknek szilárd tollalakú testük van, mely rendesen sima, gerincze (mid-rib) vastag, zászlói egyenlő szélesek s csupán adapicális nézetben különböztethetők meg; vápájuk szegélye sima, gyűrűjük bordás A tüske hosszát (körülbelül 15 mm) 100-nak véve, az alap hossza körülbelül 9, a gyűrű átmérője 13—15 s a test legnagyobb szélessége 33. A leírt anyag. — Öt töredékes kerületi tüske a Jeruzsálemhegy raibli rétegeiből; jeleik a, b, c, d, e, melyek közül az a-t választottam ki holotípus gyanánt. Rokonságban lehet velük két tüske (f és g) a veszprémi VI. szelvény e 4 jelű cassiani rétegéből. Leírások. — Az a (404—406. ábra) és a b (407—409. ábra) példányoknak megmaradt az alapjuk s a testüknek, úgy látszik, körülbelül a fele. A tüske teljes hosszát körülbelül 15 mm-re becsülöm. Alapja sima, a vápától a gyűrű tetejéig 1'4 mm. Gyűrűje gyengén bordás; szélessége sagittális irányban 2 mm, harántul 2"3 mm. Nyaka körülbelül 0'6 mm magas, a testtől finom, bemetszett vonal és gyenge, éles lépcsőfok választja el, mely jól megmaradt az a példány adorálisnak feltételezett lapján; átmérője sagittális irányban L8 mm, harántul 1'9 mm. Innen kezdve a test közel ugyanazzal az átmérővel folytatódik körülbelül 1*8 mm-nyire, a hol azután mindenik oldalán egy-egy élesen metszett zászlót bocsát ki magából. Az adorálisnak feltételezett lapon (406, 409. ábra) a test fogantyúja szelíden megy át a zászlókba s a háta egyenletesen görbül. Az adapicális oldalon (404, 407, 411. ábra) a fogantyú gerincz képében folytatódik a testen végig s 8"3 mm-nyire a gyűrűtől 2'4 mm-nyi sagittális átmérőt ér el, harántátmérője pedig körülbelül egy harmada a test teljes szélességének. Utóbbi később fokozatosan 5 mm-re becsülhető szélességet ér el. A zászlók ezen az oldalon szelíd homorú ívekben csatlakoznak a gerinczhez; az ívek majdnem ugyanolyanok, mint magának a gerincznek a domború görbülete, külső széleik azonban nem emelkednek olyan magasra, mint a gerincz médián vonala (lásd az átmetszeteket a 405, 408, 410. és 412. ábrákon). Az a-nak több hajlandósága van adorális oldalán médián helyzetű bordát növeszteni, mint a b, c, vagy d-nek. Az a, b, vagy d semmiféle részén nincs nyoma díszítésnek, a c azonban, mely kevésbbé mállott, adorális felszínének vége felé, mintha chagrinszerű lenne. Az e gerincze néhány apró, elszórt bibircset visel (411. ábra). A g adorális oldalának distális végén gyenge bordázat mutatkozik. A faj rokonsága. — A Cidaris bicarinata KLIPST., a Radiolus penná-TÓI 1 Penna = evező toll. 15*
