A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Cidaris parastadifera , és de coratissima. 217 bizonnyal a középértéken alul marad, minthogy az igen vékony tüskék az igen vastagokhoz viszonyítva ritkák. A díszítés sem kevésbbé változatos, mint az alak, ügy hogy ha a fokozatos átmenetek teljes sorozata nem állana előttünk, a példányok közül akárhány aligha került volna ugyanabba a fajba, mint az eddig leírt két alakváltozat. Ez a két változat szintén a Bakon3'ból származik. A holotípus hosszabbik alakjának SCHAFHÄUTL szerint legfellebb 9 hosszanti bordája van, melyek közül bármelyik oldalról négy látható ; ezek a bordák distális irányban haladva, igen alacsony, némileg kúpalakú csúcsban találkoznak ; mindenik bordán rendesen 9 bibircs ül egymás felett, distális irányba meredve; végeik felé megduzzadnak, rendesen vízszintes sorokban helyezkednek el, de gyakran váltakozók is lehetnek; a bordák között keskeny, vonalas hézag van. Ez a leírás subcilindrikus testet tételez fel, egyenletesen elosztott bordákkal, s ilyenek csakugyan elő is fordulnak. Mindazonáltal kétséges, vájjon a holotípus tüskei ilyenek voltak-e; az anyakőzeten feküsznek, úgy hogy csupán az egyik lapjuk — az adapicális — látható; a leírás szövege tökéletesen összeegyeztethető azzal a valószínűbb nézettel, hogy a testek összenyomottak, s a díszítés nem oszlik el egyenletesen. A bakonyi tüske-testek túlnyomó többségén dorso-ventrális összenyomódás némi nyomai észlelhetők. Ha ez szembetűnő, akkor az oldalsó bordákon ülő bibircsek a legkiugróbbak, s fürészes szegélyt eredményeznek (381, 385. ábra); az adapicálisnak feltételezett lap legömbölyödöttebb (383. ábra), kiugróbb bordákat és bibircseket visel, mint az adorális; utóbbi rendesen aránylag lapított, rendesen finomabb, szorosabban elhelyezkedő bordákat visel, melyeknek bibircsei kevésbbé szembetűnőek. Vékony, megnyúlt tüskék adorális lapja gyakran egészen sima (388. ábra); a lándzsásabb tüskéken ennek a lapnak a proximális fele sima lehet, s distális irányban bordássá válhat; a duzzadtabb, közelítőleg kulcsalakú (subclaviform) tüskéknél ennek a lapnak a díszítése fejlettebb és csak kevéssé különbözik az adapicális lapétól (376, 377. ábra). A bordák legkisebb észlelt száma 3, nevezetesen kettő oldalt és egy az adapicális lap közepén, míg az adorális lap egészen sima. A IV. szelvényből származó hosszú tüskének 4 bordája van az adapicális lapján. Összenyomott lándzsás tüskéknek 6 bordájuk lehet az adapicális lapjukon, melyekhez még 3—5 csatlakozhatik az adorális lapjukon. Egy valamivel kulcs-alakúbb jeruzsálemhegyi tüskének 7 vagy talán 8 adapicális bordája van, s 5 adorális, meg egy hatodiknak a nyoma. A szabályos közelítőleg kulcsalakú testeknek rendesen 12 bordájuk van, két ilyen jeruzsálemhegyi tüskén azonban számuk 16. Azok a rövid, duzzadt tüskék, melyeket SCHAFHÄUTL a C. marginatá-ra vezetett vissza, kétségkívül a közelítőleg kulcsalakú típus rövid példái s ezzel összevág az is, hogy állítólag 10—12 bordájuk van. SCHAFHÄUTL ábráiról azonban alig mondhatná valaki, hogy 6—8 bordánál többet tüntetnének fel. A bakonyi anyag legkisebb ép közel, kulcsalakú tüskéje a Jeruzsálemhegyről származik, 5'3 mm bosszú, legnagyobb átmérője H6 mm; bordáinak száma 10. Ez a példány nem egyezik ScHAFHÄUTL-nek azzal a kijelentésével, mely szerint a fogantyú egyharmada a tüske hosszának, minthogy a fogantyú csupán 0 8 mm hosszú; a fenti megállapítás azonban a SCHAFHÄUTL 2 a ábrájában feltüntetett példányra épp oly kevéssé illik. Bár a bakonyi anyag, mint láttuk, nem szolgáltatott ScHAFHÄUTL-nek e formára vonatkozó leírásával pontosan megegyező példányt, mégis több olyan tüskét foglal magába, mely eléggé
