A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Cidaris p a rast a d if e r a, és de c ora ti ssima . 201 tekintve teljesen megegyeznek, miért is C. Branni néven egyesítette azokat. A mi magát a tényt illeti, megerősíthetem HESSE megfigyeléseit, ki kell azonban emelnem, hogy elvitázhatatlanul a C. Waeckteri WISSMANN (1841) elnevezést illeti meg az elsőbbség a C. Brauni DESOR (1846) felett. A microstructurát két St. Cassiánról származó s a C. catenifera MÜNST., valamint a C. Waeckteri WISSM. eredetijeivel pontosan megegyező tüske keresztmetszeteiben tanulmányoztam. Ábránk (XV. tábla, 443. ábra) az előbbinek szerkezetét mutatja be, de annyira megegyezik az utóbbiéval is, hogy arról külön ábrát készíteni teljesen fölöslegesnek látszott. HESSE leírása szerint (1900, 229. 1.) a sugaras septumok elvesztették egyenességüket, messze esnek egymástól, s hosszú trabeculák egyesítik őket, minek folytán durva hálózat keletkezik, melyben rendetlensége daczára a sugaras szerkezet uralkodik. E rövid megállapításhoz hozzátehetjük még a következőket. Az axiális complexus határai nem élesek; változó nagyságú axiális lumenbe látszik beleolvadni. Határozott lumen jelenlétét makroszkopice számos laposabb tüske összezúzott volta, mikroszkopice pedig az bizonyítja, hogy a metszett itt nem ábrázolt centrális areájában idegen kövületek töredékei fordulnak elő. A lument közvetlenül körülvevő hálószemek falai igen finomak és teljesen rendetlenek, a középponttól távolodva, azonban sugarasabban helyezkednek el. Mindezek a nagyobb hálószemek itt némileg önkényesen az axiális complexushoz számítódnak, melynek átmérője ilymódon két ötödrésze a tüske átmérőjének. Utánuk sokkal finomabb, fele akkora, vagy még kisebb szemű hálózat alkotta szalag következik. Utóbbit azonban csakhamar nagyobb, sugaras, rendetlen sorokba rendezett szemekből álló hálózat követi. A másik, kisebb, lapítottabb tüskéből készült metszetben ezek a hálószemek centrifugális irányban megnyúltabbaknak látszanak, ami talán néhány trabecula elpusztulására vezetendő vissza. A kerület közelében, a teljes átmérő kb. 0'65-ának megfelelő távolságban tőle a háló szemei kisebbek lesznek, s falaik határozottan úgy rendezkednek el, hogy világos sugaras septumok keletkeznek belőlük, miknek trabeculái közelítőleg egyenlő közökben helyezkednek el. Szabályosabb hálózatban ez a septumoknak jelentékeny dichotomikus elágazódását vonta volna maga után lefutásuk belső részében; ebben az esetben azonban dichotomikus elágazás nem észlelhető, csupán az említett külső rétegben. A felületen kiszögellő septumok száma kb. 33 egy-egy milliméteren. A belső rétegben, melynek hálózata nagyobbszemű, kb. 23 esik egy milliméterre. Ez a microstructura, mely HESSE (1900, 229. 1.) szerint „sich am weitesten vom normalen Cidaris-Typus entfernt", tulajdonképen nem egyéb, mint hatványozott kiadása a C. Wissmamii-n (XV. tábla, 445. ábra) észlelhető szerkezetnek, melyben pedig ugyanazon szerző (227. 1.) szerint „das mikroskopische Bild des normalen CidarisTypus bis ins Kleinste und in grösster Schärfe ausgeprägt ist". A különbség abban áll, hogy a hálózat szemei mindenütt durvábbak, különösen az axiális complexushoz legközelebb eső réteg durvább és rendetlenebb hálózatú. A C. similis microstructurája sokkal elütőbb, s különös, hogy az a faj, melyet rendesen a C. Waeckteri (=• Brauni)-wal zavartak össze, nem a C. Wissmanni-va\ lenne azonos, melyhez tényleg nagyon hasonlít, — hanem a sokkal távolabb eső C. simitis-sél. A mi MüNSTER-nek a C. Waeckteri és C. alata között vont párhuzamát illeti, megjegyezhetjük, hogy microstructuráját tekintve az előbbi a C. dorsata-hoz áll közelebb.
