A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

200 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. szegélye van, vápájának széle sima; a C. ccitenifera (= Brauni) bunkós, középütt legvastagabb, vápájának széle kissé bordás. Az utóbbi bélyegnek nem sok jelentőséget tulajdoníthatunk, minthogy a megtartási állapottal összefüggésben könnyen megváltozik, s gyakran a C. Waechteri normális példányain is megtalálható. Megjegyzendő továbbá, hogy a gyűrű jól megtermett példányokon bordás és nem sima, mint az eredeti leírások állítják. A többi eltérés a pánczélon elfoglalt különböző helyzettel függ össze; valószínű, hogy a C. Brauni volt az adapicálisabb. Ezt a felfogást megerősíti MüNSTER-nek az az állítása, mely szerint a C. catenifera legömbölyödött distális végén két bibircsekből álló apró köröcske látható. Ez a vonás kétségkívül egyéni bélyeg, azonban kezdődő „Endkrone"-ra utal, a minő a circumapicális tüskéken közönséges. Hasonló, alkalmilag észlelhető vonása a tüske distális végének bemélyedése, ez azonban kisebb példányokon is látható. Nem vonható kétségbe, hogy jelentékeny különbség van bizonyos nagy, termetes, legömbölyödött, MÜNSTER, KLIPSTEIN és más régi szerzők műveiben a C. cateniferá-hoz sorolt tüskék, és ama kisebb, lapított tüskék között, melyek a C. Waechteri holotípusával egyeznek meg. A tüskék ritkán teljesek, a British Museumban lévő nagyobb töredékeken (36518, 36519) alapuló becslés utján azonban a következő méretekhez jutunk: 66 mm X 11'4 mm és 75 mm X 16'4mm. MÜNSTER kiegészített töredékeinek (23. ábra) méretei 59 mm X 10 mm. A C. Waechteri ép holotípusának méretei ábrája alapján 28'3 mm X 5'8 mm. A Brit. Mus. E 4608. sz. ép tüskéjének, melyet KLIPSTEIN C. Waechteri-nek czédulázott, 23'8 mm X 4'8 mm a méretei. A nagyság eme határértékei között azonban minden lehetséges fokozat feltalálható. Szembetűnő különbség van továbbá a 16'4 & 15'7 mm és 9'8 & 9'0 mm átmérőjű legömbölyített végek között, melyek a nagyobb tüskékre jellemzők és ama lapított metszet között, mely némely típusos C. Waechteri-n észlelhető. Megjegyzendő azonban, hogy a lapítottság legszélső esetei zúzódásra vezetendők vissza, s hogy a dorso-ventrális összenyomottság a tüske distális végén, mely valójában legömbölyödött, sokkal kevésbbé szembetűnő, mint ahogy WISSMANN irja; így pl. egy British museumbeli össze nem zúzott tüskének (75862) átmérői a fele hosszúságában 5-3 és 3'9 mm, a distális vége közelében pedig 5'5 és 4'5 mm. A nagyobb átmérőt 100-nak véve, a rövidebb átmérő arányszámai a nagyobb tüskéknél 95 és 91 körül, a kisebbeknél 81 körül vannak. Külső alakjukat tekintve, a nagyobb tüskék megkülönböztető jelei a következők : testük hengeresebb, a bibircsek eloszlása a tüskék két lapján megegyezőbb, a bibircsek számra és nagyságra nézve megfogyatkoznak, különösen a tüskék distális vége felé; fürészes szegélyük nincsen. Ezeket a szélsőséges bélyegeket aránylag kevés tüskén észlelhetjük. Magán a C. Brauni holotípusán is alig figyelhetők meg. Számos tüske, mely a C. Waechteri holotípusának valamennyi jellemző vonását magán viseli, megüti a nagyobb méreteket, úgy hogy minden tekintetben fokozatos sorozat áll előttünk. Valószínűleg az imént részletezettekhez hasonló megfontolások alapján LAUBE és még néhány szerző MüNSTER-nek és WISSMANN-nak ezt a két alakját egy fajba foglalták össze, rendszerint C. Brauni néven. Ebbe azonban belefoglalták a C. similis-X is, mely, mint fennebb kimutattuk, független elnevezésre jogosult. HESSE (1900, 230. 1.) egyfelől elütő microstructurája alapján elkülönítette a C. similis-X, másfelől megállapította, hogy a C. Brauni és a C. Waechteri microstructurájukat