A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Cidaris fasciculata és similis. 195 oldalán. Nem tudom eldönteni, hogy a két lap közül melyik tekintendő adorálisnak. A bordák nagyon sokkal durvábbak a nyak barázdáinál, s a C. decorata bordáinak homologonjai. Tényleg, oly helyeken, ahol a felszín megkopott, a barázdák a testen láthatók; kb. 8 vagy 9 jut belőlük egy-egy bordára. Azok a töredékek, melyeket LAUBE C. decorata néven ábrázolt (az ő X. tábla, 5 c, d, f ábrái), valószínűleg e fajhoz tartoznak. A C. fasciculata ritkasága (e fajra úgy látszik, más szerzők nem utalnak), egybevetve a nyak sajátságos alakjával, arra mutat, hogy ezek a tüskék oly alakok lehetnek, melyek néhány faj pánczéljainak korlátolt területét foglalták el, míg a faj egyéb tüskéi más nevek alatt Írattak le. Mindazonáltal az alakjuk jellegzetes és könnyen felismerhető. A bakonyi anyag. — Nincsen semmink innen, a mit határozottan a C. fasciculata-hoz lehetne beosztani, de vannak töredékeink, melyek éppen oly jól ide is besorozhatok, mint bármely másikhoz, míg a Cserhát cassiani rétegeiből valók egynémelyike, melyek már a C. decoratá-níú szóba kerültek, talán oly fajt vagy alfajt képviselnek, mely átmenetet képez a C. decorata és a C. fasciculata között. Jobb példányok bármelyik napon előkerülhetnek, mely esetben az előző megjegyzések hasznosaknak bizonyulhatnak. A veszprémi IV. szelvény a—b jelű raibli-rétegei egy testtöredéket szolgáltattak, mely erősen összenyomódott, de e faj jellemző díszítését mutatja (343. ábra). Hossza 6 mm; haránt átmérője proximális részén 1.5 mm; distális részén 2'3 mm; dorsoventrális átmérője proximális részén 0*8 mm; distális részén 1*2 mm. Bordáinak száma 8 az egyik lapon, 10 valamivel finomabb a másikon. E példány a Cidaris decoratissimá-hoz tartozhat, díszítése azonban finomabb, a töredék alakja pedig inkább valamely C. fasciculata ra emlékeztet. „ Cidaris" similis. (XII. tábla, 346. ábra és XV. tábla, 444. ábra.) 1841. Cidaris baculifera AG. M ÜNSTER , Beitr. z. Petrefactenk. IV, 46. 1., III. tábla, 24 a—c (de nem a C. bacculifera AGASSIZ L. J. R., 1840: Ech. Foss. Suisse, Mem. Soc. Helvet. IV, 80. 1., XXI a tábla, 12. ábra j Kimmeridge-i faj). 1843. ? Cidaris bispinosa v. K LIPSTEIN A. : Geol. Östl. Alpen, 272. 1., XVIII. tábla, 12 a, b. (de nem a C. bispinosa DEFRANCE, 1817., melyet L AUBE 1865-ben és BROILI 1904-ben a C. Wissmanni DESOR synonymájává tett). 1846. Cidaris Brannii DESOR var. C. baculifera MÜNST., AGASSIZ és DESOR : „Catal. raisonn. Ech." Ann. Sei. Nat. (3), Zool. VI., 335.1. Külön kiadva 1847, 31. 1. (de néma C. Braunii DESOR; lásd C. Waechteri alatt). 1849. ? Cidaris subbispinosa D'ORBIGNY A. C. D., Prodr. Pal. stratigr. I. 205. 1. (C. bispinosa KLIPST. helyett). .1855. Cidaris similis DESOR E. : Synops. Ech. Foss. 22. 1., II. tábla, 28. ábra (Reprodukálja M ÜNSTER 24 a, b. ábráit; „Peut-étre . . . une variété gréle du C. Braunii"). 1855. ? Cidaris bispinosa K LIPSTEIN, DESOR E. : Synops. Ech. Foss. 22. 1., II. tábla, 18. ábra. 1863. Radiolus similis DESOR, BEYRICH H. E. : Monatsber. preuss. Akad. Wiss. Berlin, 1862, 31. 1. (Füssenről való példány, mely hasonlít M ÜNSTER 24 a. ábrájához). 1865. Cidaris Braunii DESOR, L AUBE G. C.: Denkschr. Akad. Wiss. Wien, Math.-Naturwiss. Cl. XXIV. 2. rész, 293. 1., X. tábla, 6 e, f. ábra (de nem a 6 a—d, melyek valójában „C. Braunii-k"), 1900. Cidaris similis DESOR, H ESSE E. K. : N. Jahrb. f. Min., Beil.-Bd. XIII., 227. 1. 1904. ? Cidaris Brauni DESOR, BROILI: Palaeontographica, L, 155. 1. (pars ? XVII. tábla, 27. ábra). 13*
