A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
182 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. a lapát bibircsesebb adapicális felszínét a simább adorálistól. Nyaka rövid, finom hosszanti barázdákkal. Típusának leírását 1.: AGASSIZ, 1840, Nouv. Mém. Soc. Helvét. IV., 74. 1. A típus ábráit 1.: id. mű XXI. a táb., 5 a, b ábra. A tipus lelőhelye: Buchenstein, Ampezzo-kerület, Tirol. Lectotípusa: DESOR (1885) nyomán AGASSIZ X 23 jelzésű gipszmásolatának (XI. tábla, 273. ábra) eredetijét fogadom el, mely állítólag a berni Museumban van. Három alfajra oszlik, melyek valószínűleg mutációknak tekintendők. „ Cidaris" a lata typica. (XI. tábla, 273, 274. ábra.) Diagnosis. — C. alata, melynek kerületi tüskéi közelítőleg kulcsalakúak (sub-claviform), vagy közelítőleg buzogányalakúak (sub-baculiform), igen gyengén kifejlődött szárnyakkal; bibircsei az adapicális és adorális lapokon subequálisak, aránylag mérsékelt nagyságúak, rendetlenül elhelyezkedők; a tüskék hossztengelye kevéssé, vagy egyáltalán nem görbül meg. A típus leírása, ábrái, lelőhelye és lectotípusai ugyanott találhatók, mint a faj megfelelő adatai. A bakonyi anyag. —Talán ehez az alakhoz sorolandó a Cserhát cassiani rétegeiből (Leitner-udvar) származó, s a és b-ve 1 jelölt két tüske. Lapítottak, de zászlójuk nincs; adapicális lapjuk viseli a durvább szemcséket (274. ábra). „Cidaris" alata subalata D'ORB. XI. tábla, 275—279. ábra és XIV, táb., 440. ábra.) Diagnosis. — C. alata, melynek kerületi tüskéi világosan összenyomott lapátokkal bírnak ; határozott zászlóik vagy oldal-gerinczeik vannak, melyek a proximális rész adapicális lapján találkozhatnak; az adorális felszín bibircsei rendesen hosszanti sorokban ülnek, s distális irányban hosszanti bordákat hajlandók alkotni; adapicális felszínén durvább bibircsek vannak, melyek gyakran hajlandók sorokba elhelyezkedni; a lapát hossztengelye erősebben hajlik adorális irányban mint a fogantyúé. A típus leírását 1.: MÜNSTER, 1841, fennt id. helyen. A típus ábráit 1.: MÜNSTER, 1841, IV. táb., 2. ábra. A típus lelőhelye: St. Cassian. Lectotípusa: MÜNSTER , 1841, IV. tábla, 2. ábrájának eredetije. A bakonyi anyag. — A Cserhát cassiani rétegeiből (Leitner-udvar) a c—g-vel jelölt három tüske és a XI. szakasz i jelű rétegéből származó a példány, úgy látszik, ehhez az alakhoz tartoznak. A cserhátiak közül a fő példány (c) kerületi tüske (275, 276. ábra), alapja hiányzik, 16'2 mm. hosszú, közelítőleg hengeres, gyenge, de határozott zászlókkal; adorális lapján finom chagrinszerű díszítés látható, melynek némi hajlandósága van hosszanti bordákba rendeződni; adapicális lapjának díszítése szembetűnőbb és vonalasabb ; distális vége lekerített, s durvább bibircseket visel. A másik két cserháti tüske (d és é) homályos. Mindkettőnek díszítése határozottan vonalas (277. ábra).
