A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
176 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. élő Echinoidával hasonlították össze azokat. BENECKE (1884) volt az első, aki a vakolóalakú tüskéket összehasonlította azokkal a nagy tüskékkel, melyek a Coloboccntrotus atratus nevű recens Echinometrida pánczéljának egész felső része felett mozaikszerűen elhelyezkednek. DOEDERLEIN (1886) összehasonlította a palettaalakú tüskéket azokkal a „schildförmige" tüskékkel, melyekről a Goniocidaris clipcata-xa vonatkozólag ezt írja: „bilden ein förmliches, fast geschlossenes Dach über der Apicaltläche des Seeigels." A tüskéknek a Bakonyból származó teljes sorozata tette először lehetővé a szabatos összehasonlítást és reconstructiót. A szóban forgó tüskék mind elsőrendűek, melyek, mint helyesen feltételeztetett, valamely Cidarida főinterambulacrális szemölcsein foglaltak helyet. A pánczél legnagyobb része felett ezeken kívül más számbavehető tüskék számára már nem maradt hely, s a pánczél lemezei (feltéve, hogy helyesen osztattak be a génuszhoz), tényleg azt bizonyítják, hogy az interambulacrálisok más tüskéket nem is viseltek. Az evezőalakú tüskékről fel kell tételeznünk, hogy a pánczél adorális felszínére szorítkoztak, ahol valószínűleg főképpen helyváltoztatás czéljaira szolgáltak. A lapátalakú tüskék az ez után következő infraambitális régiót borították. A lapátok lefelé irányultak, s mindenikük elfedte az alatta következő tüske fogantyúját és lapátjának egy részét. Az interambulacrálisok és szemölcseik váltakozó elhelyezkedése folytán a tüskéknek is váltakozniok kellett, s elrendezkedésük szükségképen a halak pikkelyeire emlékezteti. Mindazonáltal nem lapultak szoroson a coronára, hanem kifelé meredtek, redős gallérfélét (a kind of frill) alkotva a tüskésbőrű alapja körül. A vakolóalakú tüskék a supraambitális régió nagyobb részét védelmezték. Ugyanolyan módon váltakoztak és zsindelyeződtek, mint a lapátalakúak: N. szegélyükkel adorális irányban, csakhogy a zsindelyeződés csupán a rézsűkre szorítkozott. Hatszögű körvonaluk arra mutat, hogy e külső burok hézagtalan volt. A lapátok szoros juxtapositiója megakadályozta a tüskék oldalmozgását, azonban kissé lesülyedhettek, anélkül, hogy az érintkezés köztük megszakadt volna. Ez az oka a vápa és a szemölcs haránt irányú kiterjedésének. Az A. Buchi tüskéinek csekély asymmetriájáról megemlékezik LAUBE a lapátalakú, BENECKE pedig a vakolóalakú tüskékre vonatkozólag. Hasonló asymmetria észlelhető néha az A. tcstudo-x\ is. Amennyiben ennek valami jelentősége volna, talán azzal magyarázhatjuk meg, hogy ezek a tüskék, bár csupán az interambulacrálisokon ültek, mégis egyaránt elfedték úgy az ambulacrumokat, valamint az interambulacrumokat. Ily módon minden egyes tüske az adambulacrális oldalán szélesebbé lesz, annyival is inkább, mivel a szemölcsök nem tolódtak el észrevehető mértékben az adradiális szegély felé. A palettaalakú tüskék az apicális régiói felett meredeztek, a hol a különféle nyílásokat védelmezték. Világos, hogy széleik szorosan érintkeztek, körvonalaik szabálytalansága pedig onnan van, mivel öt egyszerű vagy dupla lapátsorozatnak nagyjából köralakú helyet kellett kitöltenie, a mi csakis alakváltozásokkal lehetséges. Minthogy ezek a tüskék szemmelláthatólag elsőrendű interambulacrális tüskék módosulatai, nem valószínű, hogy az apicális rendszer lemezei ilyeneket viseltek volna. Természetes az a feltevés, hogy a tüskék alkotta testudo nem csupán a nyílások és podiumok, hanem a fejlődő fiatalok védelmére is szolgált. A testudo magasabb fejlettséget ért el és szorosabban összeilleszkedett az A. testudo-x\, mint az A. Buchi-n.
