A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Anaulocidaris. 157 mindaddig, míg azokkal a barázdákkal nem találkoznak, melyek az S. szegély felől haladnak e szegélyek felé. Ami ezután következik, az az / példányon nem látható világosan, minthogy ennél is, mint a legtöbbnél a barázdák nem szembentünők, csupán a szegélyek közelében. Néhány más, különféleképen megtartott példányról kitűnik, hogy a NE. és NW. szegélylyel párhuzamos barázdák folytatódnak a sugaras barázdákon keresztül, vagy inkább, hogy ez a két rendszer szabályos módon egybeolvad, a NW., N. és NE. szegélyekkel párhuzamos koncentrikus bordák sorozatát kezdeményezve. a b d d b a Belső lap. Külső lap. 18. Szövegábra. Anaulocidaris testudo. Vakoló alakú tüske diagrammjai, a díszités vonalainak irányát feltüntetve. A vonalak sűrűbbek az a, b és c, d között s e vonalak követhetők a belső lapról a szegélyen keresztül a külső lapra is. A barázdák átterjedése a belső lapról a külsőre, az SE. és SW., úgyszintén az S. szegélyen keresztül arra látszik mutatni, hogy a belső felszín mindama mezői, melyek a vápától a NNE. és NNW. sarkokhoz húzott vonalaktól délre feküsznek, alaktanilag a külső felszín részei. Azok a fent említett széles bordák, melyek a fogantyútól az E. és W. sarkokhoz húzódnak, ezek szerint az evezőalakú tüske eredeti szegélyének csökevényes maradványai lehetnek. Bárhogy keletkezett légyen is, annyi tény, hogy a barázdáknak ez az átterjedése a lapát két lapján két merőben ellentétes mustrát hozott létre; minthogy pedig a barázdák a stereom legbensőbb szerkezetéből erednek, ebből következik, hogy az egyik lap más terv szerint épült fel, mint a másik. Ezt természetesen nem igen tételezné fel az ember az ilyen vékony lapátokról, de lehetségessé teszi a Cidaroidák tüskéjének jól ismert szerkezete a benne megkülönböztethető ostrakumjával vagy epistereomjával. E lapátokban a mesostereom a szegélyek felé igen vékony, sőt hiányozhat is, az epistereom azonban mindkét lapon elkülönülve marad a másik lapétól, amint az némely törött példányon látható. Az / példánynak, mint típusos vakolóalakú tüskének leírása után áttérhetünk már most az ezen alak határain belül lehetséges fokozatos módosulások bemutatása végett kiszemelt 19 tüske méreteire. A következő ábrák közül az a, b és c a külső vagy adapicális lapjukat, az összes többiek a belső lapjukat mutatják. A példányokat úgy rendeztem el, hogy azt a folytonos sorozatot szemléltessék, mely a lapátalakú tüskéket összeköti a palettaalakúakkal. Az a vonás, melyre leginkább támaszkodni lehet, a fogantyú fokozatos hajlása s elmozdulása az S. szegélytől a lapát közepe felé, mert ez az a bélyeg, mely legszorosabb összefüggésben látszik lenni a tüskének a pánczélon elfoglalt helyzetével. Az igy elrendezett példányokon látható, hogy a lapát először mindinkább szélesebb és szögletesebb lesz, míg eléri
