A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

156 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. oldalakon, mely a NNE. és NNW. szögletek felé a legszembetűnőbb; 3. egy kiemelkedés, mely a fogantyút alkotja; ennek északi oldala meredek, de az E. és W. oldalai fokozatosabban emelkednek, széles bordapárt alkotva, mely az E. és W. sarkok felé halad; 4. A bordák S. oldalán a felszín szelíden lejt a szegélyek felé, de közvetlenül a fogantyútól S.-re a lejtő majdnem merőleges a lapátra, s haránt irányban kissé kivájt, minek folytán két széles borda keletkezik, melyek a fogantyútól a SSW. és SSE. sarkok felé haladnak. Azt a négy bordát, mely a fogantyútól az E., W., továbbá SSE. és SSW. sarkok felé húzódik, meg kell különböztetni attól a két bordától, mely az A. Buchi-ná\ a NNE. és NNW. szögletek felé húzódik. Előbbiek homologonjai a lapátalakú tüskéken látható fogantyú oldalainak ; az utóbbiaknak, mint látni fogjuk, eltérő eredetük van. E példány alapja barna színe révén világosan elüt a krémszínű testtől. A fogantyú görbületei folytatódnak a nyakon, melynek határát a fogantyú felé azonban az átmérő csekély, de hirtelen, élesen körülírt megfogyatkozása jelzi, lévén a szélesség 3'6 mm, a vastagság 2'4 mm e helyen. A nyak barázdái továbbá, bár igen finomak, mégis határozottabbak. A nyakat nem lehet oly könnyen megkülönböztetni a gyűrűtől, magasságát azonban az adapicális oldalon 0'6 mm-re, az adorálison 0'4 mm-re becsülhetjük. Ilyenformán az alap szélességéhez viszonyítva igen rövid, a distális szegélye pedig nem egészen párhuzamos a gyűrűvel. Ennek a szegélynek és a gyűrűnek a lefutása érthetőbb lesz a vápa leírása után. A vápa harántul subelliptikus körvonalú mélyedés, az ellipsis kissé belapult az északi vagy adorális oldalon. A vápa pereme jól kifejlődött s gyenge árok választja el az alap többi részétől. A perem külső méretei a következők: szélessége l-5 mm; vastagsága 1"2 mm. A perem nem fekszik egész terjedelmében egy síkban, hanem, mint a tüske proximális vége felől látható, északon és délen lesülyed, keleten és nyugaton kiemelkedik. Ez az eltérés csekély s ha e perczben eltekintünk tőle, akkor a vápa peremének síkjáról azt mondhatnók, hogy délfelé lejt, a lapát általános síkjához képest kb. 45 foknyi szög alatt. A vápa peremétől 'kezdődőleg az alap domború görbülettel a gyűrű felé lejt. Az északi oldalon azonban a lejtő meredekebb, mint a délin, más szóval az alap északi oldala lapított. A gyűrű lekerekített borda, mely a vápa felőli oldalon világosabban kiemelkedik, mint a nyak felé esőn. A képzetes síktól eltér, 45°-ot zárva be a lapáttal, ugyan olyan módon, mint a vápa pereme, de sokkal nagyobb mértékben. így az E. és W. oldalok kiemelkednek a tüske proximális vége felé, míg a N. vagy adapicális oldal lesülyedt a lapát felé. Az alak leginkább nemezkalap karimájához hasonlítható, mely az egyik oldalon jobban felhajlik, mint a másikon. Ezek után már abban a helyzetben vagyunk, hogy szemügyre vehetjük a test bonyolódott díszítését. Ez finom barázdákból és a köztük lévő bordákból áll. A belső oldalon világosabban látható. Kiindulva a fogantyú talpából, ahol a nyakhoz csatlakozik, szétsugárzanak minden irányban. Minthogy a fogantyú adapicális oldala alaktanilag a test külső és kezdetben adapicális lapjának része, nincs mit csodálkoznunk azon, hogy az S. szegély felé menő barázdák keresztülmennek e szegélyen s azután ebből kiindulva sugárzanak szét a külső felszín N., NE. és NW. szegélyei felé ; az oldalon lévők közelítőleg párhuzamosak az SE. és SW. szegélyekkel. Meglepő ellenben az, hogy azok a barázdák, melyek a belső lapon sugárzanak ki a fogantyúból a SE. és SW. szegélyekhez, hasonlóképen átlépik ezeket a szegélyeket s azután folytatódnak a rézsűkön keresztül, a külső lapon, a NE. és NW. szegélyekkel párhuzamos irányban