A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
A tüskék. Anaulocidaris. 14/ hosszúságról nincs tudomásunk); vakoló alakú tüskéinek szélessége rendesen kétszeresen felülmúlja hosszúságukat, a fogantyútól a disztális szögletekig húzódó bordák gyengék, vagy hiányzanak, a lapát körvonalai hatszögűek, öblözött distális és határozottan rézsútos proximális szegélylyel, utóbbiból egymást merőlegesen keresztező barázdák terjednek át a külső felszínre; a palettaalaku tüskék oldalai egyenesek, a külső, lapos felszín felé rézsútosak, lapátjuk vékony, a belső falain bordái gyengék, vagy hiányzanak. A leírt anyag. — Az interambulacrálisokról a 98. oldalon van szó. A tüskék száma 473, alakjuk és lelőhelyeik szerint a következőképen csoportosíthatók : Evező- Lapát- Vakoló- Paletta- Osszealakú alakú alakú alakú sen Jeruzsálemhegy . 58 57 100 23 238 Veszprém-Jutási vasút. , 1. bevágás 31 64 85 18 198 V '> V e réteg . . . 9 6 5 1 21 IV. „ a-b rétegek 1 3 8 1 13 „ „ „ négyszög az I. bevág, közel. 0 1 1 1 3 Összesen . 99 131 199 44 473 E példányok közül holotípus gyanánt czélszerű a lapátalakú tüskék egyikét kiválasztani, mely a Cidaris Biichi MÜNST. holotípusával összehasonlítható és pedig arról a lelőhelyről, a hol ez a faj a legnagyobb bőségben fordul elő, nevezetesen a Jeruzsálemhegyről. Mint e feltételeknek megfelelőt a X. tábla 262—264. ábráinak eredetijét szemeltem ki e czélra. A tüskék leírása. — Az Anaulocidaris-ra vonatkozó ismereteink lépésről lépésre alakultak ki s a genotípus tüskéinek teljes leírása soha sem látott napvilágot. A müncheni, wieni, tübingeni és londoni múzeumokban őrzött A. Bnchi példányok összessége, mely, néhány strassburgit kivéve, a tudományos irodalomban eddigelé felemlített összes példányokat felöleli, meg sem közelíti az A. testudo-nak a bakonyi főlelőhelyek bármelyikéről előkerült példányszámát. Ajánlatosnak látszik tehát ennek a bőséges anyagnak alapján az A. testudo tüskéit részletesen leírni. Eltekintve azoktól az alárendeltebb vonásoktól, melyekre a következőkben még utalás fog történni, ez a leírás egyszersmind az A. Bnchi-ra is ráillik s lehetővé teszi e nevezetes génusz teljes képének rekonstrukczióját. A következő leírás a jeruzsálemhegyi példányokon alapul, melyek nagyobb számban és egészben véve kedvezőbb állapotban kerültek elő. A mit azonban róluk mondunk, az egyformán áll a többire nézve is. Habár a tüskék bármely találomra összeszedett nagyobb csoportja a változatos formák folytonos sorozatát képviseli, mely hézag nélkül összeköti a sor felettébb eltérő határalakjait, mégis megkülönböztethető közöttük négy fő alak, mely szerint a tüskék könnyén osztályozhatók. Ezek, a legkevésbbé módosult adorális tüskéken kezdve s felfelé haladva a következők: 1. Evezőalakú tüskék (Radioli remiformes); megfelelnek MÜNSTER Cidaris reniifera-]kx\ak; keskenyek, kissé görbék, a fogantyú s a lapát ugyanabban a görbében foglalnak helyet. 2. Lapátalakú tüskék (Radioli spatuliformes); megfelelnek MÜNSTER Cidaris Buchi-]änak; a lapát subcirculáris és tompa szöget zár be a fogantyúval. 10*
