A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Terminológia. Diademoida. 133 a belső lejtő fölé irányul, aztán adorális irányban a külső lejtő fölé hajol. A pórusok haránt irányban oválisak, a külső a megnyúltabbik A belső pórust adapicális szélén borda határolja, a másik pórustól pedig gyenge kiemelkedés választja el, adorális széle ellenben bemélyedt s gyenge árok indul ki belőle, végig haladva a varrat mentén. Ez az árok azonban a külső pórus mellé érkezve kivékonyodik, mivel ennek a pórusnak a széle köröskörül kiemelkedik, bár az adapicális oldalán kissé erősebben. A varratmenti árok azután hirtelen kiszélesedik, éppen a hajlás szögénél és ismét kivékonyodik az ambulacrum külső széle felé. A külső lejtőn egy másik árok ered, csekély távolságban a külső pórustól s ez is kevésbbé határozottá lesz az ambulacrum külső széle felé. Ezek az árkok nem enyésznek el teljesen, úgy hogy az ambulacrum széle szükségképen fésűs; két domború görbe tartozik minden egyes ambulacrálishoz. A példány rokonsága. — Az ambulacrálisok külső lejtője olyan típusú engedékeny adradiális varrat mellett tanúskodik, a minő a Iriadocidaris-1 és a Miocidaris-1 jellemzi, míg a pórusok elosztása és a belőlük kiinduló árkok csak kevéssé térnek el a Triadocidaris persimilis-nél leírtaktól. Ez a faj azonban nem a Cidaridák fejlődési vonala mentén, hanem a Diadematidák felé vezető irányban fejlődött ki. Diadematoida ambulacrum, ß. (IX. tábla, 216., 217. ábra.) A leírt anyag. — Ambulacrumtöredék a veszprémi VI. szelvény ^3-jelzésű rétegéből. Cassiani korú. A példány leírása. — A töredék mindenik oldalán kb. 19 teljes ambulacrálist foglal magában, melyek összesen 5'3 mm-nyi hosszúságot érnek el a rövid sugarú görbület húrján mérve. Az ambulacrum legnagyobb szélessége 2'5 mm. Az interradiális mező díszítése az adapicális és az adorális régiókban eltérő. Az adapicális régióban, melybe mindenik oldalon 7 vagy 8 ambulacrális tartozik, mindenik ambulacrális egy-egy főszemölcsöt visel, az így keletkező két meridionális sor közötti térséget pedig váltakozó sorokba rendezett kisebb szemölcsök foglalják el, melyek közül mindenik főszemölcshöz közvetlenül csatlakozik egy-egy. Az adorális régióban, mely mindenik oldalán kb. 12 ambulacrálist tartalmaz, a főszemölcsök kétszer akkorák, mint az adapicális régióbeliek és mindenikük két ambulacrálisnak felel meg. Ugy tűnik fel a dolog, mintha minden második főszemölcs a szomszédai és a vele egyazon lemezen lévő kicsi szemölcsök rovására fejlődött volna ki, úgy hogy most már csupán váltakozó főszemölcsök és váltakozó kicsi szemölcsök maradtak meg, az utóbbiak azokhoz a lemezekhez tartoznak, melyekről a főszemölcsök kiszorultak. Az ambulacrálisok külső része teljesen világos marad. A perradiális mező szélessége 0"9 mm a legszélesebb részén s a nagyobb főszemölcsök egyikének átmérője 0"5 mm. Egy ambulacrális magassága ugyanabban a régióban 0"26 mm. A nagyobb főszemölcsök határozottan kúposak, de kétséges, hogy lyukasak-e. A pórusmezők közötti területtől kezdődőleg az ambulacrum eleinte szelíden, majd később meredekebben lejtős. A két podiális pórus a szelid belső lejtőn foglal helyet. A külső lejtő adorális irányban sokkal meredekebbé lesz. Mindenik ambulacrális lemez közelítőleg merőlegesen fekszik a perrádiusra s szembetűnő görbületük nincsen. A pórusok harántul oválisak. A belső nagyobbnak vagy legalább
