A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
130 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. szemölcsű és valószínűleg stereosomás alakok 1 egész sorának kellett még közbejönnie. Kétségtelen azonban, hogy anatómiai hasonlóság áll fenn közöttük, mely élettani hasonlóságra utal. Az Echinothuridák napjainkban jellemző abyssikus alakok; krétakorú képviselőik bizonyára mély, csendes vizekben éltek; a Pelanecliinus ellenben a calnei korall szintből való, oly fauna társaságában, aminőt a „korallien" sejttet. Hogy ily engedékeny alak miért jelent volna meg ilyen környezetben, azt nehéz megmondani. Hasonlókép nehéz megérteni, miért lennének egy jeruzsálemhegyi Echinoidának hasonló jellemvonásai. Hemipedina. 1855. Hemipedina T. WRIGHT , Ann. Mag. Nat. Hist. (2) XVI, 25. 1., augusztus. Genotípusa: H. Etheridgei (WRIGHT, sub Pedina). Diademopsis alnem. 1855. Diademopsis E. DESOR, Synops. Ech. foss., 79. 1., deczember. Genotípusa: D. serialis (AG. in LEYMERIE, sub Diadema). A Diademinák általános megvitatása alkalmával ezen osztályok és nevek történetét elég bőven ismertettük, s kifejtettük, hogy a Diademopsis fogalma e helyen miként értelmezendő. (115—119. 1.) Hemipedina (Diademopsis) incipens n. sp. (IX. tábla, 212, 213. ábra.) Diagnosis. — Diademopsis faj, melynek mindenik interambulacrális oszlopában a szemölcsök két egyenlőtlen, meridionális sora látható; a kisebbik sor adradiális helyzetű, s mindenik lemezen több mint egy szemölcse van; vannak ezenfelül interradiálisan elhelyezett másod- és harmadrendű scrobiculás szemölcsei, melyek szabálytalan sorozatot alkotnak. Az ambulacrálisokból kb. 5 esik egy interambulacrálisra. A leírt anyag. — Interambulacrum töredéke a Veszprém—jutási vasút I. bevágásának raibli rétegeiből. A holotipus leírása. — A töredék az interambulacrum adorális végéről való, s 5 b oszlopbeli lemezből, valamint az a oszlop megfelelő lemezeinek csekély interradiális részletéből áll. A lemezek kb. 4-szer olyan szélesek, mint magasak. Az elsőrendű szemölcsök, melyekből egy esik mindenik lemezre, egy fősort alkotnak, a peristomumtól távolodva rohamosan nagyobbodnak, de mégis aránylag kicsinyek maradnak. Az interambulacrum két fősora a peristomumon majdnem találkozik, de rohamosan divergál, úgy hogy az 5. lemezen a szemölcs már excentrikus az ambulacrum felé. A kúpok meglehetősen lapítottak; a fennsík nem nagyon terjed túl rajtuk, s nincs határozott párkánya. A púpok meglehetős meredeken emelkednek ki az összeolvadó scrobiculákból, melyek nem világosak, a mi részben talán a SZÍVÓS anyakőzetből visszamaradt hártyának tulajdonítható. 1 Lásd : J. W. GREGORY, «On the affinities of the Echinothuridae, &c». Quart Journ. Geol. Soc., LIII, 112. 1 ; 1897.
