A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Terminológia. Diademoida, 117 a külső sorozatot DESOR (1858, Synops. 430. 1.) nem vette észre, mindazonáltal azt írja: „Par ses rangées de tubercules accessoires dans les aires interambulacraires, cette espéce forme en quelque sorté le passage des Hemipedina aux Diademopsis". 1 Az egyetlen ok, melyet arra vonatkozólag találhatok, hogy DESOR miért nem osztotta be a H. tetragrammá-1 a Diademopsis-hoz, az, hogy a mint a H. microgramma tárgyalása alkalmával tett egyidejű kijelentéséből (433. 1.) kivehető, a Diademopsis-hoz csupán olyan fajokat sorolt, melyeknek ambulacrális szemölcsei ugyanakkorák, mint az interambulacrálisok, a Hemipediná-t pedig azokra a fajokra korlátozta, melyeknek szemölcseik egyenlőtlenek. Nem szükséges e helyen tovább nyomoznunk egy másik interradiális sorozat beiktatódását, mint pl. a H. (Pseudopedina) Smithi-né], vagy még egy továbbiét, mint pl. a H. (Phymopedina) Bouchardi és marchamensis-nél. Eleget szóltunk már annak a tisztázására, hogy nem található kézzelfogható ok arra, hogy miért kellene a szemölcssorok száma alapján génuszválasztó vonalat húzni bárhol is a H. Etheridgei és a H. marchamensis között, vagy ha már kell ilyent vonnunk, mért éppen a H. Waterhonsi és a H. Woodwardi között inkább, mint a H. Woodwardi és a H. tetragramma között, vagy bárhol egyebütt. Mindazonáltal van okunk ilyen határ megvonására, bár ez az ok nem szembetűnő s a határ tudásunk mai állása mellett a gyakorlatban kétesnek fog bizonyulni. A szóbanforgó Diademinák triászkorú ősöktől származtak, talán olyan Cidaridáktól, a minő pl. a Triadocidaris. A médián helyzetű szemölcssorozat minden bizonynyal megfelel a Cidaridák unituberculáris sorának, a másodrendű sorok pedig dudorok, vagy scrobiculáris szemölcsök módosulása révén keletkeztek. Az ember ezek alapján azt várná, hogy a kevés szemcséjű fajok megelőzik a sokszemcséjűeket, minthogy tényleg az őseik. Azonban nincs úgy. Léteznek bizonyos korai egyszemölcsű fajok, melyekről Mesodiadema néven még lesz szó; a kevésszemölcsű Hemipedinák azonban, úgy látszik, a bajod időkben keletkeztek, holott a sokszemölcsű Diademopsisok a liászban közönségesek. Ebből kifolyólag vagy azt kell feltételeznünk, hogy a Diadamopsis-ból visszafejlődés folytán lett a Hemipedina, a mi lehetséges, de nem valószínű, vagy azt, hogy a típusos bajoci korú Hemipedina fokozatosan, függetlenül fejlődött ki. A későbbi sokszemölcsű fajok némelyike (.Phymopedina stb.) a Hemipedina továbbfejlődése, vagy egyszerűen a Diademopsis csekélyfokú módosulása folytán keletkezhetett. E feltevések mindenike szerint a Hemipedinában a leszármazás egy határozott vonalának kiinduló pontját kell látnunk. Az általános elvek tehát két génusznak : a Diademopsis-nak és a Hemipediná-nak elfogadására vezettek, de egyúttal a kielégítő diagnosisok megszerkesztését még nehezebb feladattá tették. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a H. Woodwardi-X és a H. microgrammá-i egészen helyesen tekintették a Hemipedinák során belül keletkezetteknek, de ha mereven ragaszkodnánk LAMBERT diagnosisához, akkor a Diademopsis-hoz kellene őket soroznunk. Mindezideig nem voltam képes szert tenni semmiféle olyan bélyegre, melynek segítségével egy igazi liászkorú Diademopsis-1 meg lehetne különböztetni valamely bajoci Hemipedina sokszemölcsű leszármazottjától. A szemölcssorok 1 Az interambulacrális tereken fellépő, járulékos szemölcsökből álló sorok révén ez a faj az átmenet egy nemét képezi a Hemipedináktól a Diademopsisokhoz.
