A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
104 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. Plegiocidaris ? sp. indet. (VIII. tábla, 188, 189. ábra.) A leírt anyag. — Egy interambulacrális lemez a Cserhát cassiani rétegeiből, a Leitner-udvarhól. A példány leírása. — Minthogy a lemez szegélyei letörtek, külső méretei bizonytalanok. A fő szemölcsnek lapított félgömbalakú lyukas kúpja van, melynek haránt átmérője 1'15 mm, függőleges átmérője 1'2 mm; kissé alámetszett nyaka körülbelül 15 mm átmérőjű fennsíkon nyugszik, melynek körülbelül 20 kicsi, meglehetősen elmosódott bordája van. Innen kiindulva a pűp majdnem egyenes, kissé homorű lejtővel ereszkedik le a scrobicula széléig; a scrobicula kerek s igen kevéssé besüppedt; átmérője 2'7 mm. Van 20 nem lyukas másodrendű szemölcsből álló scrobiculáris gyűrűje is. Az extrascrobiculáris felületen csupán néhány kisebb, különálló szemölcs látható. A példány rokonsága. — Mint már fennebb jeleztük, nehéz eldönteni, vájjon a példány a Miocidaris-hoz, avagy a Plegiocidaris-hoz tartozik-e. Faji jellegek dolgában a Miocidaris minden leírt fajától elég jól megkülönbözteti az extrascrobiculáris szemölcsök gyér eloszlása. A szegélyek egyikén sincs nyoma sem rézsútosságnak sem fogacskáknak, melyek arra indíthatnák az embert, hogy a lemezt Miocidaris-nak tekintse, ez azonban a példány tökéletlenségének is tulajdonítható. A díszítés mindazonáltal valami Plegiocidaris fajra emlékeztet engem s figyelemreméltó, hogy a P. Curionii-ná\ egyetlen kerek scrobicula elfoglalja majdnem az egész lemezt. REND: DIADEMOIDA. ALREND: CALYCINA. CSALÁD: AC R O S A LE N 11D A E. A rend, alrend és család meghatározására vonatkozólag 1. G REGORY J. W. (1900, alább id. mű, 306. 1.) Eodiadema. 1889. Eodiadema D UNCAN P. M., W ILSON E. Geol. Mag.-jában (újsorozat), III. dec. VI. köt., 339.1.; aug. 1889. Eodiadema D UNCAN P. M., „Revision of Echinoidea", Journ. Linn. Soc. Zool. XXIII, 81. 1. 1900. Eodiadema D UNCAN em. L AMBERT J., Bull. Soc. Sei. Yonne LIII, (1) 34. 1. lásd továbbá : 1900. GREGORY J. W., „Treatise on Zoology,, L ANKESTER kiadása, III, Echinoderma, 308. 1. 1904. DELAGE Y. és H ÉROUARD E-, „Traité de Zool. concrete", III, 230. 1. 1907. HORWOOD A. R., Geol. Mag. (új sor.), V., IV. köt., 462. 1. Diagnosis. — Acrosaleniida, melynek ambulacrumai unigeminális pórusokkal bíró egyszerű elsőrendű lemezekből állanak, kivéve a legszélső adorális régióban, a hol hármas csoportokká egyesülnek és részben bigeminálisak; mindenik ambulacrális egy magányos lyukas szemölcsöt visel az adapicális régiójában, de az adorális régióban a hármas csoportoknak csak minden másodikán van szemölcs. A fő interambulacrális szemölcsök lyukasak, bordázottak, kissé excentrikusan feküsznek az ambulacrum irányában. A többi szemölcsök aprók, vagy csupán dudorok. Az apicális systema terjedelmes, a hátulsó genitális lemezt a többitől közbeiktatott oculáris lemezek választják el.
