A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Terminológia. Cidaroida. 87 A nem története. — A Miocidaris-1 DOEDERLEIN L. állította fel (1887, 40. 1.) s az ő diagnosisa fordításban így hangzik: „Triász és Jura korú, mérsékelt nagyságú Cidaridák, vékony pánczéllal; az ambulacrális és interambulacrális lemezek ízületszerűen egyesülve egymás fölé illeszkednek; elsőrendű szemölcsei kicsinyek, bordázottak; a scrobiculáris areák kerekek, kissé besülyedtek; a pórusok körül nincs járom (pores not yoked). „A Klippsteini [sic]? subnobilis faj a st. cassiani triászból, az awalthei, arietis és mások a lias és doggerből." A fenti listával megegyezően ajánlatos lesz az elsőnek említett fajt genotípus nak elfogadni. A cassiani rétegekből származó fajok közül 1887-ben kettőt, ha nem hármat Klipsteini-nek neveztek; természetes, hogy ezt a nevet az először felállított fajra, nevezetesen a Cidaris Klipsteini MARCOU J.-re 1847 1 kell szorítani. Minthogy azonban ez csupán egyetlen tüskén alapul, kétségtelen, hogy nem az, a melyre DOEDERLEIN gondolt. A legközelebbi keletű a Cidaris Klipsteini DESOR E. (1855, márczius, 4. 1.); ez két interambulacrális töredéken alapul, melyeket KLIPSTEIN ábrázolt (1843, 273, 274. 1., XVIII. tábla, 15, 16. ábra) s melyek most a British Museumban vannak (lelt. sz. 36512, 36513). Ezek egy fajhoz látszanak tartozni, mégis ajánlatos a 36512-öst, a 15. ábra eredetijét lectotípus gyanánt kiválasztani. Ez a faj méltó az elfogadásra, de új nevet kíván, minthogy a C. Klipsteini nevet DESORnak már nem lett volna szabad használnia. Én tehát azt ajánlom, nevezzük Cidaris (seu Miocidaris) Cassiani nom. nov.-nak, a szent tiszteletére. A harmadik C. Klipsteini néven ismeretes alakot három interambulacrális képviseli a Geologische ReichsAnstaltban Wienben, melyek közül kettőt LAUBE ábrázolt e néven (1865, IX. tábla, 7 ábra). E példányok, valamint a róluk galvanikus úton készült s a British Museumban őrzött (E4724) másolatok tanulmányozása arról győzött meg engem, hogy ezek nem ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, mint a Cidaris Klipsteini DESOR típusa, tehát sem Miocidaris Klipsteini-nek, sem M. Cassiani-nak nem nevezhetők, bár a Miocidaris-hoz tartoznak. Erről az alakról azonban jelenleg nincs mit vitatkoznunk, mivel ellenkező bizonyítékok híjján fel kell tételeznünk, hogy DOEDERLEIN a M. Klipstcini-t inkább KLIPSTEIN ábrái alapján magyarázta volna, semmint a LAUBE-félék alapján. A Miocidaris genotípusa tehát a M. Cassiani, melynek a st. cassiani rétegekből származó lectotípusa a British Museum 36512. sz. példánya. LAMBERT J. (1900) megtartotta a génuszt, de áthelyezte a Cidaris subnobilis-1 a Triadocidaris-hoz és belefoglalta a Cidaris subcoronata-t, melyet DOEDERLEIN külön sectióba osztott be, név nélkül, de 5-el számozva s a következő diagnózissal: „Triászkorú Cidaridák, mérsékelt nagyságúak, az interambulacrális lemezek bordázott széle az ambulacrális lemezek széle fölé illeszkedik; az elsőrendű szemölcsök igen durván bordázottak, a pórusok körül járom van (!?)". LAMBERT (1900, 41. 1.) a Miocidaris Amalthei-t tárgyalva, azt írja: „a génuszt világosan jellemzi az adambulacrális varratok ferdesége, a Triadocidaris-tói pedig különbözik bordázott szemölcsei, circumapicális szemölcseinek elrendeződése stb. révén". A fentebb (86. old.) megadott diagnózis DoEDERLEiN-étől csak abban különbözik, hogy kihagytam azt a meghatározást, hogy a scrobiculák kissé bemélyedtek, de belevettem azt, hogy a srobiculák kerekek, vagy elliptikusak lehetnek. DOEDERLEIN 1 E faj megbeszélését, melynek C. ampla DHSOK 1858 a synonymája, lasd kesébb a 177. lapc:i
