A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

82 A Bakony triászkorú tüskéshó'riíi. adradiális szegély, úgylátszik, vékonyabb volt, de rézsűnek vagy fogacskáknak nyoma sincs rajta. A szemölcs legjobb állapotban az a példányon maradt meg. A kúp lyukas, kerek, belapult, nem alámetszett, a lemez átmérőjéhez viszonyítva meglehetős szé­les. Fennsíkon nyugszik, melynek átmérője majdnem háromszorosa a kúp átmérőjé­nek s melynek széles, legömbölyített párkánya van. A b és c kúpja letörött, a lyuk pedig, úgylátszik, kitágult, úgy hogy a fennsík a nagy párkányával úgy fest, mint egy nagy kúp. A púp lejtője meredek, domború görbülettel ereszkedik lefelé s hir­telen homorúvá válva, elmosódott, legömbölyített szélű bazális terraszban végződik. Ezeken kívül nincsen sem világos scrobicula, sem bármi egyéb díszítés a felső és alsó széleken fekvő, már említett gyenge bordákon és alkalmilag sugarasan szétter­jedő redők, vagy bordák gyenge nyomain kívül. A példányok rokonsága. — Nincs semmi bizonyítékunk arra, hogy ezek a lemezek Triadocidaris-hoz tartoznak s valóban nem is hasonlítanak semmi­féle Cidaroida jellemző lemezeihez. A szemölcs azonban annyira hasonlít a Tria­docidaris praetemobilis szemölcséhez, miszerint feltehetjük, hogy a lemezek e faj egy példányának adorális régiójából származnak. Triadocidaris cf. subnobilis ? A leírt anyag. — Három interambulacrális lemez részleteiből álló, igen mállott töredék, melynek szerkezetét nagyon elhomályosítja a szívósan tapadó anya­kőzet. A Veszprém—Jutási vasút VI. bevágásának g jelű raibli rétegeiből való. A példány leírása. — Két fő szemölcs fekszik szabadon, a harmadik az anyakőzetben rejtőzik. A kúp lyukas, aránylag kicsiny, átmérője 0'7 mm ; meg­lehetős széles, 1"6 mm átmérőjű fennsíkon ül, melynek feltűnő gyenge párkánya van. Ettől kiindulva a púp meglehetős meredeken lejt, homorú görbülettel. A scrobi­culák, ha egyáltalán bemélyedtek, úgy csak igen kevéssé sülyedtek le, elliptikusak, meridionális átmérőjük 3'2 mm, összefolyók, scrobiculáris gyűrűjük valószínűleg nem igen fejlett. Több apró, kúpos szemölcs is látható ezeken kívül. A példány rokonsága. — Ezt a példányt gyűjtője, LACZKÓ tanár, Cidaris cf. subnobilis MÜNST.-nek czédulázta s én is úgy hagytam, bár éppen oly valószínű­séggel T. praetemobilis is lehet. Triadocidaris immum'ta 1 n. sp. (VI. tábla, 141 — 149. ábra.) Diagnosis. — Triadocidaris faj, melynek pánczélja (valószínűleg) összenyo­mott, mindenik interambulacrális oszlopában számos (8-nál biztosan több) lemezzel, melyeknek szélességét 100-nak véve, magasságuk 72—50-ig 2 terjed; a scrobiculák határozatlanok, nem olvadnak össze, a pólusok közelében lévők azonban rendesen érintkezők, haránt irányban elliptikusak és szintesek, vagy csak igen gyengén bemé­lyedtek ; a szemölcs közepének távolsága az adradiális szegélytől 37—50, a púp közelítő átmérője 37—31; a kúp átmérője 20—14; a fennsík határozottan széle­sebb, lapos, vagy igen gyenge párkányú; scrobiculáris gyűrű nincs ; az extrascrobi­1 Meg nem erősített, t. i. sem scrobiculáris körsáncza, sem gyűrűje nincs. 5 F, méretek közül az első mindig az adorálisabb részre vonatkozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom