A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Terminológia. Pánczéltöredékek. 67 belső oldalán rézsútosnak nevezzük, ha a szög nagyobb a derékszögnél, akkor a rézsű kifelé néz. Ha a rézsűk (rézsútos szegélyű lemezek), meridionális vagy transverzális sorokban következnek egymásra, zsindelyezés (imbrication) keletkezik. Ha egy meridionális sorozatban az adapicális szélek belülről rézsútosak, úgy hogy minden egyes lemez föléje nyúl az adapicális szomszédjának, akkor a zsindelyezés adapicális és DUNCAN kijelentése szerint ez az általános szabály az interambulacrumokra nézve. 1 Ha az adorális szélek a belső oldalukon rézsútosak, akkor a zsindelyezés adorális és DUNCAN szerint ez az általános szabály az ambulacrumokra nézve. 2 Egy Echinoidea koronában, melyben az interambulacrálisok két oszlopban állanak, csupán csak az adradiális varrat mentén fordul elő harántirányú zsindelyezés, és ez, ha tényleg előfordul, rendesen, ha ugyan nem mindig olyan, hogy az interambulacrum nyúl az ambulacrum fölé. Két interembulacláris-oszlopnál többel bíró Echinoidáknál az eddigi megfigyelések szerint rendesen az admedián lemezek hajlandóak a külsőbb lemezek fölé átnyúlni. Következéskép egyelőre felállíthatjuk azt az általános szabályt, hogy az echinoida interambulacrumok haránt zsindelyezése adradiális. Az olyan vastag lemézü fajoknál, mint pl. Melonites, Oligoporus és Palaechinus, az interambulacrum adradiális szegélyén kifelé néz a rézsű, csakhogy a ferde lapja oly jelentéktelen, hogy JACKSON és JAGGAR-nak (1896, Bull. Geol. Soc. Amer. VII, 154. 1.) alig volt igazuk, midőn ezt zsindelyezésnek nevezték; a jelenséget az ambulacrum ívalakú keresztmetszetének kell tulajdonítani és a lemezeknek általánosságban csak kevéssé hajló széleiről szóló saját fejtegetéseik erre a különleges esetre is egyaránt alkalmazhatók. A zsindelyezés irányát sokszor nagyon is bizonytalanul állapították meg a szerzők és a mint a későbbi megfigyelések igazolták, gyakran teljesen hamisan; ez okból a megelőzőkben adott elemi magyarázatok talán nem feleslegesek. (7. szövegábra.) A mérés módszerei. — Az összes méretek milliméterekben értendők és csúsztatva beállítható érintő körzővel mérettek, melyen nonius segitségével a milliméter tizedrésze leolvasható. A diagnozisok összehasonlítására előnyösebb az azokban előforduló méreteket arányok alakjában kifejezni, egy bizonyos méretet állandónak fogadván el. Szerencsétlenségünkre a példányok töredékes volta nem hagyott meg egyetlen méretet sem, mely ilymódon alkalmasan felhasználható lett volna. Csupán néhány esetben szerepelnek viszonylagos méretek, minden méréssorozat számára külön megválasztott állandók alapján számítva. A teljes pánczél magassága (height) az a függőleges távolság, mely a csúcstól a bázislapig (base-plane) terjed, vagyis addig a lapos, vízszintes felületig, melyen a csupasz pánczél természetes helyzetében biztos egyensúlyban nyugszik. Minthogy a triászkorú Echinoidáknak még a legjobb példányairól is majdnem kivétel nélkül hiányzik az apicális készülék, be kell érnünk a korona magasságának megadásával ; mivel azonban valószínű, hogy a vizsgálat alatt lévő alakoknál az apicális készülék csak nagyon kevéssel, vagy semmivel sem járult hozzá a magassághoz, ezért ez a tény a gyakorlatban csupán kevés eltérést eredményez, az előző szerzők pedig kétségkívül a koronát értették, mikor pánczélról beszélnek. A scrobicula átmérője a scrobiculáris körsáncz átmérőjével egyenlő s nem foglalja magában a gyűrűt. A lemez magassága annak legnagyobb meridionális átmérőjével azonos. A lemez 1 Kivételt képeznek Pholidocidaris és Lepidocentrus, 1. J ACKSON R. T. 1896, Bull. Geol. Soc. Amer., VII, 211, 241. 1. 1 Legalább is kivételt képez az Astropyga, 1. AGASSIZ A. Challenger Rep. Echinoidea, 71. 1. 5*
