A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Crinoidea , Peiitacrininae. 53 a radiális bordák néha egészen szabályos szemcsékre, vagy apró bordákra bomlanak fel, melyek rendesen a rádiusra merőlegesen állanak és azt keresztezve egyesülhetnek, mint a Balanocrinus-nál, sőt még a lumen felé is irányulhatnak, és így találkozva visszás helyzetű villákat képezhetnek. A kerületi bordák szabályosan következnek a normális adradiális bordák után; az összes bordák között, mint rendesen, azok a leghosszabbak, melyek a két sorozat találkozásánál feküsznek s hosszúságuk ellenkező értelemben változik, mint a beugró szögek kivágása. Mindenik szirom bordái az interrádiusból ágaznak ki, néha zászló módjára, de néha majdnem ugyanazon szög alatt, úgy hogy mindkét oldalon párhuzamosak. Az egy sziromra eső kerületi bordák száma 6 vagy 7 egy 2'5 mm átmérőjű nyéltagon s 14 vagy 15 az 5—7 mm átmérőjű nyéltagokon. Számuk a beugró szögek kimetszettségi fokával is növekszik és pedig az adradiális bordák rovására. A bordák külső végeik felé szélesednek, és rendesen összefutnak, különösen a közbelépő árkok fenekén, ily módon leszállítván a varratvonal bordázottságát. Az izülő felületet lecsapott rézsútos szegély övezheti köröskörül, mely azonban a rádiusok mentén kiszélesedve radiális háromszögeket eredményez. E háromszögek alapja gyakran homorú, a csúcsszögük pedig mindig tompa. Az alap szegélye kiemelkedhetik, különösen a rádiusokon, s ekkor bordát vagy karimát képez, mely radiális taraj alakjában befelé is terjedhet. Egy példányon ennek éppen az ellenkezője volt észlelhető, amennyiben a háromszög radiális régiója itt még mélyebbre lesülyedt. A következő milliméterekben kifejezett méretek átlagos alakú, nagyságú és kifejlődésű internodálisra vonatkoznak: Átmérő 5'3 Az interrádius hossza 2'8 A rádius hossza 2'2 A lumen és a szirom-udvar vége közötti távolság. . 2'2 A legrövidebb borda hossza 0'4 A leghosszabb borda hossza 1'7 Egy borda szélessége 0'5 A lumen és a radiális háromszög csúcsa közötti távolság 0'7 A radiális háromszög alapja és csúcsa között távolság 0'15 A syzygiális felületek (108—110, 112. ábra). A syzygiális nyéltagok száma, mint már említettük, aránylag csekély és ezek közül ismét csak kevésen láthatók a syzygiális felületek. Ugylátszik a nyelek épp oly könnyen, vagy még könnyebben törtek el a nodális feletti Ízületnél; ellenben nem csekély azoknak az eseteknek a száma, midőn syzygiális nyéltagok egymás között összefüggenek, de a többitől elváltak. Ez a tény arra utal, hogy az egyesülés szilárd volt és nem törékeny, rideg. Nem lehet megmondani, hogy volt e valami szerkezetbeli különbség a még egyesült és az elkülönülve talált syzygiálisok között. Az epizygálisok (109, 110, 112. ábra) felülete a legtöbb esetben kopott, s egyszerűen oly normális izülő felületre emlékeztet, melyen az összes jellemző vonások kevésbbé határozottak; kinyomozhatok rajta a kerületi bordák, a radiális bordacsoportok és a besülyedt szirom-udvarok; a radiális háromszög azonban hiányozni látszik, avagy csupán egy magános radiális borda végeként jelentkezik, melyet a bordacsoport összenövése hozott létre. Jobban megtartott példányok bonyolultabb
