A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

45 bemutatása végett a cserháti sorozatból választottam ki s ezek közül az a—l jelzésű 11 darabról készültek az ábrák. Egyik magányos példány sem viseli magán az összes diagnostikai jellegeket, mégis d-t választottam holotípusul. A példányok leírása. — A következő, milliméterekben kifejezett méretek a nyéltagok átlagos értékein alapulnak : Átmérő l-l l-l 1-2 1-4 1-4 1-4 1-6 1-7 1-7 1-8 Az internodális magassága 0-8 0-9 1-0 0-9 0-97 l-l 0-83 0-98 1.05 0-97 Az epizygális magassága . — 0-9 1-0 0-9 1-0 1-0 0-9 1-0 0-9 1 01 Átmérő 100, magasság = 72 81 83 64 69 78 52 57 61 54 Átmérő ....... 1-8 1-8 1-9 1-9 1-9 2-0 2-2 2-5 25 2-7 Az internodális magassága 1-05 l-l 0-9 1-06 1-07 0-96 0-75 0-86 1-0 096 Az epizygális magassága . l-l — 0-8 0-8 1-0 1-0 0-9 1-0 1-0 Átmérő 100, magasság = 58 61 47 55 56 48 34 34 40 35 Ha az átmérőt 100-nak vesszük, 22 példány átlaga alapján egy internodális magassága 57, a legszélső értékek középértéke 58'5. Az internodusok rövidek, 16 találomra választott példány közül 6-nak négy és 10-nek öt internodálisa volt, a hypozygálist mindkét esetben beleszámítva. A törés elég gyakran történt syzygiumnál, de vannak bizonyos esetek, midőn a syzygium az ő alig kivehető varrat-vonalával töretlen marad (82. ábra), másfelől elég bőven vannak elkülönült, egyes nyéltagok is. Az internodálisok között nagyság dolgában igen kevés különbség van, azonban rendesen a hypozygális a legrövidebb. Az epizygálisok duzzadtsága, bár szabad szemmel észrevehető (80. ábra), az átmérőnek csak igen csekély növekedését eredményezi, mivel ezt részben ellensúlyozzák a nvéltagok radiális tájainak sokkal mélyebb kivágásai. így pl. egy töredéken, melynek internodális átmérője 2'7 mm, a syzygium átmérője mindössze 2'75 mm, ami kevesebb mint 2 százalék gyarapodást jelent. A normális izülő felületek domborzata (77., 80. ábrák) élesen metszett s a bordák szabályosan helyezkednek el a szirmok körül, keveset változva nagyság tekintetében; az interradiális kerületi bordák mint rendesen a legrövidebbek, míg az adradiális kerületiek a leghosszabbak, és a radiális bordacsoportok bordáival párhuzamosak. A következő méretek egy normális nyéltagra vonatkoznak milliméterekben: átmérő 2'0, IR 1'2, r 0'8; a középponttól egy szirom-udvar végéig 0'85, a leghosszabb borda 0'4, a legrövidebb 0'2 vagy kevesebb, a bordák szélessége OH. A bordák külső végeik felé majdnem észrevehetetlenül kiszélesedhetnek de nem olvadnak össze. Az epizygális felület (81., 82. ábrák) radiális részei kiemelkedők, interradiális részei homorúak. Ennek foka változó s a karéjok terjedelmével is összefügg, azonban lényeges különbség nem mutatkozik. A hypozygális felülete (84., 87. ábrák) törvényszerűen valamivel laposabb, mint az epizygálisé; a sziromudvarok néha a génuszban szokásos módon kiemelkedők, azonban gyakran kissé homorúak. Bár a cirrus-facetta kissé belevágódik a hypozigálisba, a facetta maga mégis teljesen az epizygálisban fekszik (82, 83, 85, 86, 89. ábrák). A lumen helyzete nem volt megállapítható. Az 1. kacstag distális felületére jellemzőnek látszik a koczkázó-serleg alakú fulcrum. A következő, milliméterekben kifejezett méretek egy