A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Crino ide a, Peiitacrininae. 37 elfogadásra méltónak látszik az a nézet, hogy ez az alak mutatio révén keletkezett. Ez tartott vissza engem attól, hogy mint varietást tárgyaljam. A Balaton vidékén kívül csupán azt a néhány példányt voltam képes I. tyrolensis major-va visszavezetni, mely a cassiani rétegből került elő Verwies és Cortina között, a Falzarego uton. Ezek a müncheni Palaeontologiai Múzeumban Pentacrinus tyrolensis néven s 1894., XIII., 221. lelt. sz. alatt őriztetnek. A Múzeum volt szíves e töredékek közül kettőt: egy 6 nyéltagból álló összefüggő syzygiumot és egy 4 internodálisból álló sorozatot a British Museumnak ajándékozni, ahol azok E 7111 lelt. sz. a. szerepelnek. A feldolgozott anyag. — 6 példány nem egyezik egészen sem a faj, sem az imént leírt alfaj diagnózisával. Ezek a következők: a és b a veszprémjutasi vasút I. bevágása közelében lévő négyzetből, c és d az I. bevágás a-vel jelölt rétegéből és f a Jeruzsálemhegyről. Valamennyi a raibli rétegekből való. Az a (52., 53., 55., 56. ábra) nem egyéb, mint egy intersyzygium négy internodálissal, a hypozygálist beleértve; b magános internodális (51. ábra). Ez a két példány egymáshoz inkább hasonlít, mint a többihez. A példányok leírása. — Átmetszetük határozottan ötkaréjú (b), vagy substelláris (a). Oldalfelületei olyanok, mint az I. tyrolensis típusáé. A normális izülő felületen (látható a b-n) kiemelkedő area van, mely adradiális bordákba megy át. Utóbbiakból öt van egy-egy radiális árok mindkét oldalán s nem lehet őket jól megkülönböztetni a kerületi bordáktól, melyek jól kifejlődtek s kb. 24 esik belőlük egy sziromra. A szirom-udvarok bemélyedtek. Az epizygális izülő felületén még jól körülírt kerületi bordák vannak, melyek azonban hosszabbak és beleolvadnak a kissé besülyedt szirom-udvarba. A hypozigális izülő felületének is jól határolt kerületi bordái vannak, melyek azonban kívül némileg elmosódottak. Van kezdetleges radiális háromszöge de nincs radiális árka; perradiális bordái hosszúak; a szirom udvarok kissé kiemelkedők. Mindenik rádiusban 2—4 kacstag maradt meg. A 3. kacstag distális felülete subelliptikus körvonalú körülötte határozott perem van, kivéve alsó részét. Lumenje központfeletti helyzetű s erős, igen rövid fulcrum veszi körül. Az a méretei milliméterekben: átmérője 4 4, a nyéltagok átlagos magassága l'O, IR hossza 2*4, r hossza 1'4, a 3-ik kacstag keresztirányú átmérője 07, függőleges átmérője 0'6 —0'8. A c és d intersyzygiumok, mindenik 5 internodálissal; bár oldalt összezúzódtak, mégis úgy látszik keresztmetszet és bordák száma dolgában hasonlók voltak az a és b-hez. Az e és / intersyzygiumok, mindenik 7 internodálissal; a syzygiális felületek elkoptak, de általában megegyeznek a-val. Az e töredék nem görbe, de az internodus oldalai az interradiális bordák mentén kissé homorúak, / görbe és oldalfelülete szorosan megegyeznek az I. tyrolensis holotípusával. Méreteik milliméterekben : Isocrinus tyrolensis var. a. (II. tábla, 51—53, 55, 56. ábra.) Átmérő Nyéltag magassága . * / 3-5 3-8 0-7 0-59
