A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
32 A Bakony tri asz korú tüskésbó'rűi. Pentacrinus propinquus MÜNSTER , 1841, Beitr. z. Petrefactenk., IV., 49. 1., IV. táb., 9 a— c ábr. A típus-anyag a müncheni Palaeontologiai Múzeumban van, de nem lehet eldönteni, melyek a tényleg lerajzolt példányok. Synonymáival: a P. Braunt és P. Fuchsi-vaX együtt a cassiani rétegekben találtatott. Megvizsgáltam más szintekből származó példányokat, melyeket v. WÖHRMANN, BROILI és mások ide soroltak, de úgy hiszem egyikük sem tartozik az Isocrinus propinquus-hoz (lásd alább az 56. lapon). E faj nem fordult elő a Balaton vidékén. Pentacrinus tyrolensis LAUBE , 1865, Denkschr. Akad. Wiss. Wien, Math. Nat. Cl. XXIV., 2. rész, 277. 1., VIII. a táb., 20. ábr. Az ábra eredetije 5 más nyéltöredékkel együtt képezi a típus-anyagot s a wieni Geologische Reichsanstaltban őriztetik, ahol azokat megvizsgáltam. Az egyetlen diagnostikai jelleg, melyet LAUBE említ, az erősen bordázott varrat-vonal, mely azonban nem különbözteti meg ezt az alakot az Isocrinus összes többi fajaitól, mint azt LAUBE feltételezte. LAUBE ábrái eléggé hasonlítanak e példányok egyikéhez, úgy hogy azt meg lehet ismerni, — de mint a faj ábrái haszontalanok; a 20 b ábrát pl. okvetlenül valami más kövületről rajzolták, mert a példányok bármelyikén csakis syzygiális izülő felületek vannak feltárva. Mindazonáltal az azonosított példány egy határozott fajt képvisel, mely a cassiani rétegekben fordul elő. Egy mészkődarab Ueberschallról (Haller Anger), a raibli rétegekből, nyéltagokat tartalmaz, melyeket v. WÖHRMANN (1899, Jahrb. Geol. Reichsanst. Wien, XXXIX, 192. 1., V. táb., 10 ábr.) e fajhoz sorol. Ezt a müncheni Palaeontologiai Múzeumban őrzik, ahol egy hasonló, de jobb töredék is van Erlsattelről, Zirl közeléből. Utóbbinak egy részlete most a British Museumban van, E 7108. sz. a. leltározva. Azonban eme töredékek egyike sem tartalmaz semmit, amit igazán Isocrinus tyrolensisre lehetne vonatkoztatni. A Balaton vidéke viszont számos nyéltagot szolgáltatott, melyek sokban megegyeznek LAUBE példányaival. Ezeknek leírását tehát meg kell hogy előzze az eredeti anyagból származó igazi Isocrinus tyrolensis újbóli leírása; lectotípusa gyanánt az a példány szolgált, melyet LAUBE ábrázolt, s melyet itt újból közlünk (II. táb., 37., 38. ábr.). Az Isocrinus tyrolensis LAUBE diagnosisa: — Keresztmetszete ötkaréjú. Az internodálisok magassága egy negyede — egy harmada az átmérőjüknek, vagyis, ha az átmérőt 100-nak vesszük, akkor a magasság 22—37. Az interrádiusok oldalfelületei észrevehetően domborúak, a rádiusokéi egyenesek vagy kissé homorúak. Felületük sima, eltekintve a bordaközti árkok alkalmilag előforduló csekély kiterjeszkedéseitől. A nodálisok nem duzzadtak. A varratvonal köröskörül bordázott. Az internodálisok száma 5—7. Izülő felületeik normálisak: a lumen kicsiny, a szirmok szabályosan bordásak, mindenikre kb. 7 erősen kitűnő kerületi borda esik; radiális hézagok nincsenek. A syzygiálison: bemélyedt centrális area, csillagos, radiális nyúlványokkal; az udvarok homorúak az epizygálísokon és domborúak a hypozygálisokon; adradiális bordáknak nyoma sincs, a kerületiek hasonlók a normálisokhoz, de elmosódottak, és némileg összeolvadnak; csekély, bemélyedt radiális háromszög észlelhető. A cirrus-facetták az epizygálisokra szorítkoznak, s mélyen beágyazvák annak distális végébe, lapjukkal egyenesen kifelé fordulva, kissé elliptikusok, csekély perem veszi őket körül. A fulcrális borda a médián tájékon meglehetős széles és vékonyodik a lumen felé, melyet körülvesz. Az 1.. kacstag alig áll ki, kerekebb mint a facetta és közelebb éri a syzygiumot; külső felülete lefelé fordult és rövid, széles fulcrális bordát visel.
