A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

Crinoidea, Peiitacrininae. 31 nyéltag átlagát kell venni, ily módon ellensúlyozva a növekedés egyenetlenségét. Ha a nyél­tagok görbék, akkor a domború oldal mérete nagyobb, mint a homorúé s a kettő közép értékét kell venni. Az e munkában közölt mérések szánkó módjára csúsztatható érintő-körzővel történtek, melyen nonius segítségével a milliméter tizedrészei leolvashatók. Isocrinus. 1767. Isis (pars) L INNAEUS : Syst. Nat., XII. kiadás, 1. kötet, 2. rész, 1288. 1, 1801. Encrinus (pars) L AMARCK : Syst. Anim. sans vertébres, 379. 1.. úgyszintén E LLIS J. (1762), B LUMEN­BACH J. F.: (1779—1807) és régebbi szerzők általában. 1821. Pentacrinites vei Pentacrinus (pars) MILLER J. S. : Natural History of the Crinoidea, 46. 1. Úgy­szintén A USTIN T. és T. (1847), C ARPENTER P. H. (1884) és a későbbi szerzők általában. Nem ide tartozik Pentacrinites B LUMENBACH J. F. (1804). 1837. Isocrinus M EYER H. V.: M US . Senckenberg. II., 251. 1. 1852. Cainocrinus F ORBES E.: Monogr. Echinodermata British Tertiaries ; Palaeontogr. Soc., 33. 1. 1864. Cenocrinus THOMSON WYVILLE : Intellectual Observer, VI, 3. I. (Nincs azonosítva a Cainocrinus-sa\.) 1864. Neocrinus T HOMSON W YVILLE : id. köt., 7. 1. 1875. Picteticrinus P. de LORIOL : Mém. Soc. Phys. Hist. Nat. Geneve, XXIV., 297. 1. 1898. Isocrinus v. MEYER, BATHER F. A.: Nat. Sei., XII., 253. 1. A fennti synonymák okai oly kimerítően megbeszélvék az utolsó idézett dol­gozatban („Pentacrinus: a name and its history"), hogy azokat e helyen ismételni nem szükséges. Az ott nyert végkövetkeztetések annyi elismerésre találtak, amennyit várni lehetett, tehát e dolgozatban is fenntarttatnak. Ezekkel megegyezőleg a követ­kező jól ismert triaskorú erinodeákat illeti meg az Isocrinus név: — Pentacrinus amoenus LAUBE, 1865, Denkschr. Akad. Wiss. Wien, Math -Nat. Cl. XXIV, 2. rész, 277. 1., VIII a, táb, 19 a ábr. (19, b, c, ? és 19 d. ??) Az ábrá­zolt példányok a Geologische Reichsanstaltban vannak Wienben, ahol megvizsgáltam azokat. Eközben végleg kiválasztottam a LAUBE 19 a ábrájában lerajzolt példányt mint lectotipust, mivel kétséges, hogy a többiek ugyanazon fajhoz tartoznak-e. Ezt a példányt a cassiani rétegekben találták s a Balaton vidékén nincs képviselője. Pentacrinus bavaricus WINKLER , G. G., 1861, Zeitschr, d. deutsch. Geol. Ges. XIII., 486. 1. VIII. táb., 6 a—e ábr. A lerajzolt példányok a Müncheni Palaeontologiai Muzeumban vannak, ahol megvizsgáltam azokat. A nevezett intézet szíves volt egy paratípusát a British Museumnak ajándékozni (E 7105 sz. a. leltározva). A példány a kösseni rétegekben fordult elő, s a Balaton vidékéről nem ismeretes. Pentacrinus fíraunii MÜNSTER , 1841, Beitr. z Petrefactenk. IV, 50, 1. IV. táb., 8 a—d ábr. LAUBE-nak minden valószínűség szerint igaza volt, midőn ezt a P. pro­pinquus synonymájának tekintette. MÜNSTER 8 C ábrájának eredetije a Palaeontologiai Múzeumban van Münchenben, s biztosan e fajnak egy epizygálisa. A másik ábrázolt példány nem került elő. Pentacrinus Fuchsii LAUBE, 1865, Denkschr. Akad. Wiss. Wien, Math. Nat. Cl., XXIV., 2. rész, 276. 1. VIII. a táb., 18. ábr. A típus-anyag 5 nyéltagból áll a wieni Geologische Reichsanstaltban, ahol azokat megvizsgáltam. Valamennyi az Isocrinus propinquits nyelének proximális részéből való.

Next

/
Oldalképek
Tartalom