A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Crinoidea, Encrinidae. 17 melyre QUENSTEDT megkülönböztetéseit valószínűleg alapította, és arra, hogy néhány nyéltagot hazahozhassak részletesebb megvizsgálás végett. Részemről mindenben egyetértek QuENSTEDT-el (1875). A beutheni anyagban megtaláltam az igazi Entrochus silesiacus-1, amint azt fennebb leírva találjuk (British Múz. E 7116), találtam nyéltagokat, melyeket nem lehet az Encrimis liliiformis-ió\ (E 7117) megkülönböztetni, — Isocrinus nyéltagokat (E 7114), melyek némelyike csomóstag jól kifejlődött cirrus-facettákkal (E 7113), — továbbá nyéltagokat, melyek inkább Balanocrinns-ra emlékeztetnek, hosszú kerületi bordákkal vagy barázdákkal és kicsiny, kevésbé szabályosan kifejlődött cirrus-facettákkal a csomóikon (E 7115). A Montechio Maggiore kagylós meszéből származó anyagban Recoaro mellett ugyanezen Isocrinus és ugyanezen látszólagos Balanocrinns faj nyéltagjait találtam. Utóbbi kétségkívül nem egyéb, mint SCHAUROTH Encrimis ? radiatus-a, ez tehát fenntartandó Balanocrinns radiatus néven, tökéletesen elkülönítve az Entrochus silesiacus-tó\, mely valószínűleg Encrimis faj és eddig nem említtetett Recoaroról. Hogy ez a két faj különbözik egymástól, azt a nézetet vallja, úgy látszik, KOKEN 1 is a chinai Entrochus rotiformis-ról szóló gondos leírásában, de azzal a megjegyzésével nem értek egyet, mely szerint: «Das Auftreten von Ansatzflächen für Cirrhen ... ist kein ausschlaggebendes Merkmal, sie von Encrinus zu trennen». A bakonyi anyag. — Az eddigieket kissé hosszadalmasabban tárgyaltam, mivel azt a nyéltöredéket (24, 25. ábra), mely a dörgicsei Hangyáserdőből (Zala vm.) került elő, fehér, igen kristályos mészkőbe beágyazva, — az Entrochus silesiacus eredeti példányára akarnám visszavezetni, nem pedig a kacsokat viselő fajra. A töredék tanulmányozását nagyon megnehezítette az a nagyfokú másodlagos elmeszesedés, mely elhomályosította a szerkezeti tulajdonságokat, s oly rideggé tette az egész darabot, hogy az izülő felületeket nem lehetett rendesen kiszabadítani. A töredék teljes hossza kb. 34 mm, átmérője 8'6 mm. Egy nyéltag átlagos magassága 1*5 mm, de ebben a tekintetben szembetűnő változatosság nem észlelhető. Átmetszete kör. Oldalfelülete egyenes, vagy kissé domború. Bordái kívülről láthatók ugyan, de nem igen tisztán. Lumenje inkább kicsinynek látszik, de körvonalai nem különböztethetők meg. A sugaras barázdák élesen metszettek, de nem mélyek, és látszólag a lumenig nyúlnak. A bordák fokozatosan szélesbednek, és egyesek közülük villásan elágaznak, körülbelül fél úton a kerület felé. A bordák teljes száma meg nem állapítható, de nem becsülném 50-nél kevesebbre. Viszonylagos nagyságuk megegyezik az E. silesiacus típusos példányaival, számuk megfelel a kissé nagyobb átmérőnek. Kacsoknak nyoma sincs. Ez a meghatározás fontos, mivel más bizonyíték ama lelőhely kőzetének geologiai korára vonatkozólag nem ismeretes. Az itt közölt adat a mélyebb Muschelkalknak megfelelő korra utal. Entrochus sp. (I. tábla, 26. ábra.) Van egy töredékünk a Cserhát cassiani rétegeiből, mely két nyéltagból áll és nem igen vezethető vissza a leírt fajok egyikére sem. Egy nyéltagjának hossza L25 mm, átmérője L5 mm Oldalfelülete kissé domború. Egyik izülő felületén igen finom sugaras barázdákat lehet megfigyelni, melyek nem 1 Neues Jahrb. für Min. 1900, I., 212. 1., X. táb., 16—25. ábra. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. 1. rész. Pal. függ. 2
