A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi

Crinoidea, Pentacrinidae. 15 Encrinus sp. Két nyéltag a felsőörsi kagylósmészkőből, a Tamáshegyről, Zala vármegyében. Sokkal rosszabb megtartásúak, semhogy közelebbről meg volnának határozhatók. Méreteik milliméterekben a következők: 1835. «Entrochiten ... vielleicht zuin Encrinites Schlottheimii gehörig.» F A. QUENSTEDT: Archiv f. Naturgesch., I. évf, II. kötet, 228. 1., IV. tábla, 3. ábra. 1858. Entrochus silesiacus BEYRICH H. E. : Abh. Akad. Wiss. Berlin, 1857, Phys. KI. No. 1, 46. 1. 1870 Encrinus silesiacus BEYK. — ROEMER C. F.: Geologie von Oberschlesien, IX. tábla, 9—10. ábra. A faj története. — Más helyütt is szerepel, de én nem vagyok meggyőződve, hogy mindazok az alakok, melyeket más szerzők e fajhoz soroltak, valóban ide is tartoznak. A QuENSTEDT-nél (1835) ábrázolt példány, ügy látszik, H. v. DECHEN gyűjteményében lehetett, lelőhelyére és szintjére vonatkozólag csak annyi ismeretes, hogy a «Schlesischer Muschelkalk > -ból való. Az egyetlen lelőhely, melyet BEYRICH-nél találunk, «Kamin bei Beuthen» (Felső Szilézia). Ugyanez a lelőhelye a RoEMER-nél ábrázolt példánynak is. Dr. JAEKEL OTTO tanár, aki kérésemre szíves volt a berlini Museum für Naturkunde-ben levő példányokat megvizsgálni, azt irja, hogy ott még a következő lelőhelyek szerepelnek: Rossberg bei Beuthen. továbbá Mikulschütz és hogy semminemű különbség nem fedezhető fel az e három lelőhelyről származó alakok között. Figyelembe véve ROEMER idézett munkáját, vagy ECK H. művét («Über die Formationen des bunten Sandsteins und des Muschelkalkes in Oberschlesien», Berlin, 1865) kiderül, hogy e lelőhelyek szintje ugyanaz, t. i. a Spirifer Mentzeli-t tartalmazó rétegek a mélyebb kagylósmészkőben. A fajt tehát elsősorban e lelőhelyekről származó példányok alapján kell meghatározni, amit meg is kíséreltem, reszben Dr. JAEKEL feleletei alapján, melyeket kérdéseimre adott, részben a Rossbergről származó 5 entrochus alapján, melyeket ugyanő volt szíves nékem küldeni (utóbbiak most E 7100 sz. alatt szerepelnek a British Museum leltárában, e munkában pedig a, b, c, d, e betűk alatt hivatkozom reájuk), végül részben a st. Hyacinth forrás tájáról, Beul ben közeléből származó nagyszámú példány alapján, melyek a tübingeni egyetem geologiai múzeumában őriztetnek (s melyek közül 16 példány a British Museumnak ájándékoztatván, kJ. 7116 sz. alatt leltároztatott). Keresztmetszete kör. Oldalfelületei laposak, vagy kissé domborúak, igen ritkán homorúak. A varratokon linóm, de határozott bordák láthatók. Az izülő felület legtöbbnyire egészen sík, kicsiny, de jól kivehető axiális csatornával, melynek alakja a körtől az ötszögig változik és bordák sugárzanak ki belőle a kerületig. E bordák BEYRICH szerint nem szemcsézettek, hanem simák, élesen metszettek. A kerület felé közeledve szélességük és számuk megnövekszik; az utóbbi jelenség oka dichotomikus elágazásukban, vagy a másik folyamatban: új bordák besorakozásában rejlik; így pl. egy 7'7 mm átmérőjű izülő felületen 15 borda indul ki az axiális csatornától s Átmérő . . . Magasság . Lumen átmérője 6"8 8-8 10'8 4\5 0-5 Entrochus silesiacus. (I. tábla, 24 -25. ábra.)