A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bather F. A.: A Bakony triászkorú tüskésbőrűi
Crinoidea, Pentacrinidae. 7 veszprémi példány egészben véve kisebb és díszítésük aránylag finomabb. Persze nem egészen kétségtelen, hogy ezek a nyéltagok Encrinus-hoz tartoznak, az a párhuzam azonban, mely köztük és jól ismert fajok között vonható, felbátorítja az embert arra, hogy e nemhez sorolja és független nevekkel lássa el azokat. Indítványozom tehát, adjuk meg a szokásos génuszneveket mindazoknak a nyéltagoknak, melyek jó okok alapján már létező nemekhez sorozhatok. Maradnak azonban példányok, melyeknek hovatartozása kétséges és ezek számára BEYRICH példáját követve a semleges Entrochus nevet fogadom el. Ami ily töredékek esetében a fajnevek használatát illeti, véleményem az, hogy ha leírásukkal a sztratigrafiának használni akarunk, akkor neveket kell alkalmaznunk. Leirás név nélkül hamar szem elől vész, a név ellenben mindig magára vonja a figyelmet, míg végre, bárha csak mint synonyma is, megtalálja az őt megillető helyet. Terminológia. — A nyéltagok jellegei számára alkalmazott elnevezések nem igényelnek külön meghatározást, amíg az Encrinidák-ról és a régebbi Pentacrinidák-ról van szó. A Pentacrininák nyeleinek tárgyalásánál azonban szükségesnek mutatkozott a terminológia revíziója és összeegyeztetése. Kételyek esetében az ott adott magyarázatokhoz kell visszatérni (l.: a 25. és következő oldalakon). ENCRINIDAE. Meghatározásukat lásd BATHER : «The Echinoderma» cz. fejezetében, a LANKESTER E. R. kiadásában megjelent «Treatise on Zoology» III. kötet 181. lapján, 1900. Encrinus. 1760. Encrinus SCHULZE C. F.: Betrachtung der versteinerten Seesterne etc. 4°. Warschau und Dresden, 21. 1. 1768. Helmintholithus Encri?tus (pars) L INNAEUS : Syst. Nat., XII., III. köt. 169. 1. et H. E7itrochus (pars) ? 168. I., non Isis Entrocha , I. köt. 1288. 1. 1801. Encrinus (pars) L AMARCK : Systeme des Animaux sans vertébrcs etc. 8°. Paris, 379. 1. 1802. Encri7iites BLUMENBACH J. F.: Abbild, naturhist. Gegenstände, 6. füzet, 60. szám. A nem története. — Különös, hogy a szerzők majdnem kivétel nélkül LAMARCK-nak tulajdonítják az Encrinus nemet; még különösebb, hogy majdnem mindannyian inkább az 1816-ból származó «Histoire Naturelle»-t idézik a «Systéme» helyett, mely 1801-ben Íratott; a legkülönösebb azonban az, hogy nem vették észre, hogy LAMARCK Encrinus-änok típusa azonos az E. caput medusae-\ ra\, mely synonymája az Isis asteria LINN.-nek és jól ismert tagja a Pentacrinidáknak. BLUMENBACH (1779 ben) szintén belefoglalta ezt a fajt az Encrinus nembe és pedig szükségképpen mint annak egyetlen képviselőjét az élő alakok között. Szerencsére, ha elfogadjuk azokat a neveket, melyeket SCHULZE C. F. közölt kitűnő ábrák kíséretében, akkor megmenekülünk azoktól a zavaroktól, melyek egyébként felmerülnének, ha LAMARCK-ra és BLUMENBACH-ra támaszkodnánk. Mindazonáltal érdemes megemlékezni arról, hogy azok az írók teljesen jogosan jártak el, midőn az Encrinus nevet alkalmazták arra, amit a legtöbb zoologus jól-rosszul Pentacrinus-na.k nevez, mert AGRICOLA, az Encrinus név feltalálója kétségtelenül Pentacrinák-ból összetett nyélrészietet értett alatta (a későbbi szerzőknél Asteriae columnares 1), sőt mi több, LINNAEUS Helmintholithus 1 L.: QUENSTEDT: Petrefactenk. Deutschlands IV, 452. !., 1875. Továbbá BATHER : Pentacrinus: a name and its history; Nat. Sei. XII, 245—256. 1., 1898.
