A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Papp Károly: Bakonyi triasz-korállok

9 Bakonyi triasz-korállok. és marmolatabeli Montlivaultia radiciformis M.,

1 a melyeknek körülbelül azonos a csillaglécz-számuk fajunkéval, teljesen elütő termetük, kisebbségük, de főként eltérő szerkezetük miatt,

2 lényegükben különböznek ezen bakonyi fajtól. A Montlivaultia Verae VOLZ pedig az imént említett horgas csillagléczekkel, más csoportba tartozó forma. Egyik nagyobb példány kehelyátmérői 30—22 mm., egy kisebb példányé 21 —18 mm. Kehely-árka mérsékelten mélyedt. Termőhelyei: Veszprém, Jeruzsálemhegy kőfejtői és a Conchodus márga. Ezen új fajt dr. LÓCZY LAJOS egyetemi tanár úrnak, mint a Balaton-Bizottság nagyérdemű elnökének ajánlom. Dimorphastraea Laczkóiana PAPP, n. sp. A tábla 2, 2 a, 2/b, ábrái Ha a D'ORBIGNY által felállított Dimorphastraea genust fentartjuk, úgy ezt a szép kis korállt dimorphastaed-nsk kell neveznünk. D'ORBIGNY ugyanis ezen nemet olyan Thamnastraea-iélékxe. állította fel, a melyek kelyhei egy középső, nagyobb kehely körül concentrikusan rendezkednek. FRECH a Thamnastraea rectilamellosa WINKLER bizonyos példányain észlelte ezen termetet,

2 a melyet művében ábrázol is, azonban hangoztatja, hogy ezen ú. n. «dimorphastraea» termetű forma, minden egyéb tulajdonságaiban megegyezik a tipikus Thamnastraea rectilamellosa példányaival; s figyelmeztet arra, hogy itt is, mint más esetekben a termet sajátosságait genus-jegy gyanánt nem tekinthetjük. Minthogy azonban későbben Miss OGILVIE még mindig használja ezen genus nevet D'ORBIGNY értelmében, s ezen bakonyi forma a jurabeli Dimorphastraeá-khoz feltűnően hasonló termetű, hogy például említsem a Dimorphastraea heteromorpha QUENST.

4 felső-jurabeli formát, azért bátorkodtam én is ezen értelemben a dimorphastraea nevet használni. Alakunk kicsiny, gombaszerű példány, alul vékony kocsánya fölfelé hirtelen kiszélesedik. A tömzs teteje kissé domború, miként ezt a 2. ábra mutatja. Alul és oldalt az egész törzset közös fal takarja, a melyet finom concentrikus bordák öveznek. Ezen bordák száma mintegy 15. A törzs tetejére nézve, a 2/a. ábrán láthatóan, 12 kelyhet, helyesebben szólva sejtet, vagy még inkább: centrumot

5 látunk; csillagléczeik fal nélkül olvadnak össze egymással. A középtájon levő legnagyobb sejt (ú. n. anyakehely) sugarasan kiágazó csillagléczeivel azonnal szembeötlik. Ezen centrum felé mintegy 70 csillaglécz siet, azonban csak harmadrésze éri el a középpontot. Az oldalt levő sejtek csillagléczeinek száma a 20 és 40 között váltakozik; ezen oldalsó sejtek középpontjai egymástól változó távolságban vannak, 1 WII .HELM SALOMON : Geologische und palaeontologische Studien über die Marmolata

; Palaeontographica. 42. Bd. Pag. 133. Taf. I. Fig. 28—36. 2 W. VOLZ: Die Korallen d. Sch. v. St.-Cassian; Palaeontographica Bd. 43, Pag. 43 és 108. 3 FRITZ FRECH: Die Korallen der juvavischen Triasprovinz; Palaeontographica Bd. XXXVII, Pag. 60. 4 MARIA M. OGILVIE Dr. Sc. (Lond.): Die Korallen der Stramberger Schichten; Palaeontographica Supplement II, 7. Abth. Stuttgart, 1897. Pag. 226, Taf. IX, Fig. 6. 3 W. VOLZ: Die phylogenetischen Beziehungen der Cassianer Korallen. Die Korallen der Schichten v. Sct.-Cassian

; Palaeontographica Bd. XLIII. Pag. 117.