A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vinassa de Regny P.: Bakonyi triasz-korú tabulata-, bryozoa- és hydrozoa-félék
Bakonyi triasz-korú tabu lata-, hryozoa- és hydrozoa- félék. 11 ív. NEM: Monotrypa NICH. 6. Monotrypa Böckhiana PAPP. 1900. Monotrypa Böckhiana PAPP K.: Bakonyi triasz-korállok. 12. oldal, I. tábla, 4 a—e. ábra. PAPP KÁROLY tüzetes leírása egészben véve helyes és számos példányon végzett újabb vizsgálataim ezt teljesen megerősítik. Ez a faj nagyobb, többé-kevésbbé szabályos példányokban is meglehetős gyakorinak látszik. Termőhelye: A veszprémi Jeruzsálemhegy conchodonos márgája. 7. (Monotrypa (Monotrypella) hirsuto-muralis PAPP. 1900. Monotrypa hirsuta-niuralis PAPP K.: Bakonyi triasz-korállok, 14. oldal, I. tábla, 5 a—b. ábra. Ez a faj sem ritka a bakonyi triaszban; több kisebb példányt találtam, a melyek úgy a leírással, mint a nekem küldött eredeti példánynyal teljesen megegyeznek. A nem meghatározását illetőleg ezt a fajt valódi Monotrypá-nák vélem : az egyenlő csövek és az egyenlő értékű fenéklemezek igen jó ismertető jegyek erre nézve, falainak megvastagodását tekintve azonban a Monotrypella-Anembe kell soroznom. Termőhelye: Veszprém, Jeruzsálemhegy, a hol igen gyakori. 8. Monotrypa (Dianulites) Pappi n. f. I. tábla, 1., 2., 3., 4., 5. ábrák. Ennek az igen érdekes formának gombaszerű alakja van, alsó oldalán rövid, vastag nyéllel. Felső oldalát igen kicsiny, sokszögű, majdnem hasonló sejtek fedik, alul az egész törzset és a nyelet vastag, ránczos epitheka övezi. Tangentialis metszetben nagy, szabálytalanul sokszögű sejtek láthatók, vékony fallal. Ezek között ritkák a kisebb sejtek. Fala teljesen egyöntetű és igen nagy nagyítás alatt sem látszik benne semmiféle elválasztó vonal. Ez a látszólag szerkezet nélküli fal, a miként NICHOLSON, HAUG és PAPP hangoztatják, nem ritkán a valódi monticuliporákon is található. A fal teljesen tömött, úgy, hogy lehetetlen a bryozoákra gondolni. Hosszanti csiszolatban (az I. tábla 4. ábráján a fekete részek a falak) csupán a sejtek falait láthatjuk és a réteges epithekát; a kerület sejtjeiben, a honnan az ábrázolt csiszolat való, fenéklemezeket nem láthattam: csupán csak a darab közepén találtam gyéren fenéklemezeket. Minthogy a falak szerkezete és a fenéklemezek ennek a fajnak bryosoa-természetét kizárják, azért csupán csak a monticulipórákra gondolhatunk és különösen a Dianulites EICHW. (= Diplofrypa NICH.) alnemre. A vékony falak, a kisebb sejtek csekély száma ennek az alnemnek jellegző ismérvei; valamint a ránczos, vastag epitheka is jellegző WAAGEN és WENZEL 1 szerint a Dianulites-re. 1 Salt-Range Fossils, I, 6, Coelenterata, 874. old.
