A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Vinassa de Regny P.: Új szivacsok, tabulaták és hydrozoák a Bakonyból

5 mélysége és szélessége 1*5, illetve 4 mm (I. táb., 4 a ábra). A paragasterben posticumok nem ismerhetők fel s radiális sávozás sem látható.

1 Felszíne érdes, szabálytalan, kicsi, durva, dudorszerű kiemelkedésekkel borított; barázdái nincsenek s imitt-amott sima epithecum borítja (1. táb., 5 a ábra.). Belső szerkezete meglehetősen jól fennmaradt; csatornarendszerét a kövesedés folyamata azonban nagyon megtámadta s elkülönült spiculumok is ritkán találhatók a bőrvázban. Különálló spiculumok (II. táb., 1 a—e ábra). Különálló spiculumok igen ritkán fordulnak elő. Az ember hajlandó volna némely hosszabb, tűalakú elemet elkülönült spiculumoknak tekinteni. Tüzetesebb tanulmányozásuk azonban azt bizonyítja, hogy ezek a belső csatornarendszernek, a kövesedés folytán tönkrement spiculáris váznak maradványai. Igazi elkülönült spiculumok csak imitt-amott találhatók, habár nagyon elvétve és pedig kizárólag a külső dermális rétegben. Egy- és három tengelyű spiculumokat különböztethettem meg. Egytengelyű spiculumok (II. táb., la—c ábr.). A monactinus rhabdumnak három alakja van meg és pedig egy amphitylum, egy amphioxum és egy sigmatoidum. Az amphitylum (II. táb., la ábra) könnyedén meghajlított, rövid, vastag, mindkét végén erősen megduzzadt spiculáris elem, melynek hossza 0'22 mm. Csatornája, sajnos, nem látható többé. Az amphioxum (II. táb., 1 b ábra) karcsú, több ízben könnyedén meghajlított, mindkét végén fokozatosan kihegyesedő elem; hossza ugyancsak 0'22 mm. Ezen sem látható a belső csatornának semmi nyoma sem. A sigmatoidum (II. táb., 1 c ábra) meglehetősen hasonlít valami szabálytalan kapocshoz. Felső vége vékony, az alsó erősen visszahajlik. Mindkét vége hegyes. A sigmatoidum közepén kis dud'orodás látható. Minthogy csatorna itt sem vehető észre, nem lehet eldönteni, vájjon ez a dudorodás diactinurnra mutat-e ? A sigmatoidum magassága 9'165 mm. Háromtengelyű spiculumok (II. táb., 1 d—e ábra). A kecses triaxonumok közül csupán két példányt találtam és pedig két pentactinumot. A strongylpentactinumnak csupán három karját láthattam és pedig a középsőt és a lefelé irányuló cladiscumok közül kettőt. A pentactinum hátsó részében lévő mindkét kart a csiszolás elvágta. A középső cladiscum sima, az alsókat kicsiny, szabálytalan, többé-kevésbbé hegyes tövisek borítják. A belső csatorna világosan látható. A strongylpentactinum meglehetős nagy; a középső cladiscum magassága O'l 73 mm, szélessége pedig 0"037 mm. Az elsőknek hossza egyenkint OH 17 mm. Az oxipentactinum (II. táb., 1 e ábr.) kisebb; magassága 0" 16 mm-re rúg. Egészen sírna, fokozatosan kihegyesedik s megvan rajta még a hatodik kar csökevényes maradványa is. Az oxipentactinum csatornája is világosan előtűnik. A váz szerkezete. A Triadocoelia magyara vázrendszere nem mindenütt nagyon kedvező megtartású. Csak imitt-amott, különösen a kereszteződési csomókon kaphatunk tiszta képet a váz mineműségéről. A spiculáris rendszer a legtöbb esetben eltűnt. A többé-kevésbbé szabályos, 1 A példány tetején látható sávozás (I. táb., 4 a ábr.) súrlódás folytán keletkezett.